Mintha a szervezők megrendelték volna: tökéletes streetball-időjárás mellett zajlott a Hősök terén az idei Kosárlabdázás Napja rendezvény.

 

Kellemes, enyhe időben kezdődtek és zajlottak az MVM Streetball verseny küzdelmei a különböző korosztályokban. A második számú centerpályán szép számú közönség figyelte az egyik térfélen zajló meghívásos senior tornát, amelyen 3 férfi és 4 női csapat vett részt. Pályára lépett a 91. életévében járó, még az 1960-as olimpián szereplő magyar válogatottban játszó Judik Zoltán is - többek között fia, Béla társaságában.

 

Az első számú centerpályán a régi, szép hagyományoknak megfelelően az integráció jegyében a speciális olimpikonok, majd a kerekesszékes kosarasok tartottak bemutatót, s közben már "szállingóztak" az ünnepeltek, az 1983-as hazai rendezésű női Eb-n bronzérmet szerző válogatott játékosai, valamint a KSI 60 éve alapított kosárlabda szakosztályának játékosai, edzői - jó néhány KSI nevelésű játékos szerepelt az Eb-bronzérmes csapatban.

 

Az idén bravúros szerepléssel Európa-bajnoki 4. helyezést szerző, s ezzel az olimpiai selejtező tornára kvalifikáló jelenlegi magyar válogatottat - mivel a játékosok gőzerővel készülnek a hamarosan kezdődő szezonra - Székely Norbert szövetségi kapitány képviselte. Jó másfél órával az ünnepségsorozat kezdete előtt a kapitányt egy legendák, Eb-bronzérmes, olimpiát megjárt játékosok alkotta hölgykoszorú fogta közre. A beszélgetés a Moszkva-Havanna-Sopron-Párizs képzeletbeli "útvonal" mentén zajlott, azaz szóba került az egyetlen olimpia, amelyen részt vett a női válogatott, aztán az a sikeres kubai olimpiai selejtező, amely után az akkor 1980-ban Moszkvában 4. helyen végző együtteshez képest egy rutinosabb, érettebb társaság talán érmet is nyerhetett volna, de Los Angeles 1984-ben Kiss Lenkéék nagy-nagy bánatára kimaradt nem csak a kosaras hölgyek, hanem az összes potenciális magyar olimpikon életéből.

 

A jelenbe ugorva, ami az olimpiai selejtezőt illeti: Székely Norbert együttese szerencsésebb, mint annak idején volt a válogatott, amely Kubában ugyan kivívta az olimpiai szereplés jogát, mégsem mehetett. A jelenlegi női kapitány a sportdiplomáciai siker mellett sportszakmailag nagy esélynek, lehetőségnek tartja, hogy Sopronban lesz az olimpiai selejtező. Amellett, hogy hazai környezetben, magyar szurkolók biztatása mellett játszhat a csapat, nem kell egy másik kontinensre napokkal előtte elutazni, akklimatizálódni - ez így javíthatja a válogatott esélyét kijutni a párizsi olimpiára. Azét a válogatott együttesét, amelynek jó Európa-bajnoki szereplésében sok egyéb mellett a szakágat jelenleg is folyamatosan figyelemmel kísérő legendák szerint az is nagy mértékben közrejátszott, hogy a keret több játékosa is meghatározó szerepet játszott a nemzetközi porondon versengő klubcsapatában - mint ahogy ők annak idején.

 

Az ünnepség a Bács-Kiskun, valamint Tolna vármegyék évtizedek óta a sportágban tevékenykedő vezetőinek, Ádám Józsefnek, valamint Reisz Péternek a köszöntésével kezdődött. Ők a Megyei Kosárlabda Sport Szolgálatáért Érdemjel gyémánt fokozatú elismerését vehették át Bodnár Pétertől, az MKOSZ főtitkárától. Békés vármegyéből Tövisháti József a Megyei Kosárlabda Sportért Emlékérmet, Komárom-Esztergom Vármegyéből pedig Gurszky Géza és Kláris Zoltán a Megyei Kosárlabda Sport Szolgálatáért Érdemjel bronz fokozatát érdemelte ki munkásságával.

 

A jelen női válogatottja nevében a szövetségi kapitány nyilvánosan is beszélt az Európa-bajnoki sikerről és a soproni olimpiai selejtezőben rejlő esélyekről. Következett a négy évtizede, a '83-as hazai rendezésű Eb-n bronzérmet szerző csapat, amelynek szakvezetői, Killik László és segítője, Pálinkás József sajnos már elhunytak. A Bacsa Magdolna, Beloberk Éva, Boksay Zsuzsanna, Borka Ágnes, Kiss Lenke, Körmendi Gyöngyi, Medgyesi Judit, Németh Ágnes, Petrik Katalin, Szöllősi Judit, Szuchy Katalin, Winter Ilona alkotta játékoskeret tagjainak nagyjából a fele tudott eljönni az ünnepségre, és ott volt a 40 éve rendezett kontinensviadal főszervezője is, az akkori főtitkár, Horváth Frigyes.

 

Az ünnepségsorozat a 60 éve alapított KSI - Központi Sportiskola - a magyar kosárlabdázásnak rengeteg remek játékost nevelő szakosztálya játékosainak, edzőinek köszöntésével zárult. Jó néhány, a KSI-ben nevelkedett játékos - Kiss Lenke, Szuchy Katalin, Beloberk Éva, Gulyás Ildikó és Németh Ágnes - volt tagja az egyetlen olimpián szereplő, s 1980-ban Moszkvában 4. helyezést elérő válogatottnak, s közülük Beloberk, Szuchy és Kiss a hazai rendezésű Eb-n bronzérmet szerző válogatottban is ott voltak. A tinilányok alkotta KSI női együttese 1981-ben óriási bravúrt bemutatva ezüstérmes lett a női NB I-ben. Már a következő kosaras generációban, az 1991-ben Izraelben Eb-bronzérmet szerző válogatottból Németh mellett Bakai Eszter, Bíró Eszter és Nagy Andrea volt KSI-kosaras.

 

A férfi szakágnak is sok kiváló játékost adott a KSI - a teljesség igénye nélkül: Láng László, Moss László, Nagy Zoltán, Krasovec Péter, Mészáros Zalán, és rengeteg remek szakember, edző dolgozott rövidebb-hosszabb ideig az egyesületben, többek között Haris Ferenc, Bátor Vilmos, Bild Katalin, Gorácz Árpád, Ránky Mátyás, Salamon Endre, Varga István és Varga Mátyás. A rendezvényen szép számmal megjelenő KSI-s kötődésű játékost és edzőt Hajdu Péter, az MKOSZ elnökségi tagja, a Budapesti Szövetség elnöke köszöntötte. Mint elmondta, neki is van némi személyes kötődése a KSI-hez, hiszen idősebb fia ott játszott a KSI 1987-es megszűnésekor a Mészáros Zalán fémjelezte korosztályban. Kiemelte: a KSI-ben, elsősorban a kezdeti időkben a képzés évekkel megelőzte a korszakot, amelyben működött, majd egy kis szójátékot használva azt taglalta: sok kis KSI-re lenne szükség, s bízik benne, hogy a közeljövőben az akadémiák betöltik majd ezt a szerepet.

 

Az ünneplés hivatalos része után a kötetlen beszélgetésé volt a főszerep. Akadtak, akik évtizedek után találkoztak, s elsőre nem is ismerték föl egymást, majd az azonosítást követően kezdődött a nosztalgiázás. Volt mire emlékezni, és reméljük, a közeljövőben női válogatottunk az Eb 4. helyezés után újra valami emlékezeteset nyújt majd...