- Eredetileg úgy volt, hogy amennyiben sikerül kijutni a világbajnokságra, akkor a vb-n is én vezetem a válogatottat - vágott bele Saeed Armaghani. - Amikor átvettem a csapatot, az volt a meglátásom, hogy sok az idősebb játékosa a csapatnak. A tapasztalat, a rutin ugyan mellettük szólt, de napjaink egyre dinamikusabb, gyorsabb, fizikálisabb kosárlabdája miatt úgy éreztem, hogy szükség van egy generációváltásra. Persze nem egy teljesre, hanem amellett, hogy megtartunk pár rutinos játékost, szépen, fokozatosan terveztem beépíteni a csapatba a fiatalokat. El is indult a folyamat, ám a szövetségben úgy gondolták, hogy egy török szakemberrel nagyobb lesz az esély a jobb szereplésre. Még élő szerződésem van a szövetséggel, neves nemzetközi jogásszal is megvizsgáltattam, aki azt mondta, minden egyértelmű, de még ha rosszul is esik, amit velem tettek, nem akarom a hazám szövetségét beperelni. Zajlik az egyeztetés köztem és a szövetség között.

 

 

- Először is nagyon erős csoportba kerültünk, többek között Ausztráliával, Japánnal és Kínával. Ázsiában is, ahogy Európában, 1.5-2 hetes úgynevezett selejtezős ablakokat hoztak létre. Az utolsó két meccsünk nagyon nehéznek tűnt, el is veszítettük Japánban, majd Kínában. A kazah válogatottal voltunk nagy harcban a vb részvételért - riválisunk Kínában, majd Ausztráliában kapott ki, így végül kijutottunk.

 

 

- Semennyit, gyakorlatilag ugyanazok a játékosok játszanak a vb-n, akik velem vívták meg a selejtezőket. Az egyik szellemi vezér a már sokat lassuló, korábban az NBA-t is megjárt center, a harmincnyolc éves Haddadi, és az először a válogatottban nálam pályára lépő fiatalok is játszanak.

 

 

- Természetesen, és annak ellenére, ami történt, szurkolok is nekik.

 

 

- Így van, két helyen. Megkerestek Debrecenből, az Akadémiáról, ahol három utánpótlás csapatnál vagyok mentoredző, de a budapesti életet nem akartam feladni, így az Óbudai Kaszásoknál - szintén mentoredzőként - próbálom segíteni az NB I B-s csapat tehetséges, fiatal vezetőedzőjének, Takács Máténak a munkáját. Egyik héten Debrecenben vagyok, a másikon pedig Budapesten.