- A játékospályafutásom során mindössze két évet töltöttem távol Pécstől, a Tungsram csapatában játszva. Az egyik éppen az a szezon volt, amikor a Vertetics István vezette PVSK bajnok lett. Az elődöntőben éppen a PVSK győzött le minket, tehát játékosként abból a nagy sikerből kimaradtam.

 

 

- Ha jól emlékszem, három-három bajnoki címem és Magyar Kupa győzelmem van.

 

 

- Egy bajnoki elődöntő a Városmajorban a Glatz Árpád által vezetett, többek között Balogh Juditot, Nagy Dórát és Németh Ágnest is a soraiban tudó BSE otthonában. A rendes játékidő legvégén hárompontos hátránynál dobhattam három büntetőt. Bedobtam mindhármat, hosszabbítás után pedig nyertünk. Egyébként az előző kérdés kapcsán, amikor a Tungsramban játszottam, akkor is volt egy hasonló mérkőzés. Hárommal vezettünk, alig volt hátra pár másodperc és Sztoji (Sztojkovics Éva) a saját büntetőjéről, teljesen reménytelen helyzetből megpróbálta rádobni a labdát, amikor egyik játékosunk lefaultolta. Sztoji bedobta a büntetőket, és akkor elvesztettük azt a meccset és az elődöntőt...

 

 

 

 

- A sikeres, a korábban rendre Eb-érmeket szerző társaságból Németh Ági, illetve a már nagyon fiatalon is kulcsjátékosnak számító Balogh Judit, Bubu maradt hírmondónak. Ami az életkort illeti, mi hárman pécsiek, tapasztaltabbaknak számítottunk, voltunk már válogatottak, kerettagok, de Európa-bajnokságra még nem jutottunk ki. Arra emlékszem, hogy Killik Laci bácsi kemény, katonás, a fegyelmet megkövetelő stílusa után Pálinkás József, Joci egészen más stílust képviselt, bár Laci bácsi kapitánysága alatt is ő volt a "villámhárító". Szóval a munka természetesen megvolt Jocival és a segítőjével, Gyimesi Jánossal, de amikor látta rajtunk, hogy nagyon fáradtak vagyunk, és így nincs is értelme edzeni, elküldött minket napozni. Az ilyen döntések pedig erősítették a csapatszellemet. Szóval Izraelben Ági és Bubu Eb-tapasztalata mellett bennünk, többiekben nagyon nagy volt a bizonyítási vágy. Ideális volt a keretben a korösszetétel, hiszen tapasztalt játékosok mellett volt három-négy húsz év körüli fiatal, akik amikor pályára kerültek, lendületet adtak - nekem úgy rémlik, mindezek az összetevők kellettek ahhoz, hogy sikeresek legyünk, hogy érmet szerezzünk.

 

 

- Először talán az, hogy mennyire tele volt tervekkel, amelyek között szerepelt, hogy újságíróként is kipróbálja magát. Azt nem tudom, mennyire volt köztudott Juciról, hogy remek volt a kézügyessége volt, fúrt, faragott, kötött, varrt. A fia, Bercsényi Balázs bizonyos fokig örökölte a kézügyességét, mára már nemzetközi hírű, elismert tetováló művésszé vált. Juci biztosan nagyon büszke lenne rá.

 

 

- Az első két meccset elvesztettük, és akkor jött a címvédő. Szerintem ott nyomás nélkül, felszabadultan játszottunk. Éreztem, hogy ment a játék, és bármennyire is végigjátszottam az 50 percet, a végén sokkal inkább örültem a győzelemnek, mint fáradtságot éreztem volna. 

 

 

 

 

- Dorka születése után, 1999-ben fejeztem be. 

 

 

- Van egy földrajz tanári végzettségem az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemről, de a kosarazás mellett nem volt lehetőség tanítani, utána pedig bevallom, nem igazán vágytam a katedrára. Valamilyen formában szerettem volna a sportág mellett maradni, de semmiképpen nem edzőként, ahhoz szerintem nincs meg a habitusom, és ez azért nehezítette a helyzetet. Így miután befejeztem a játékot, úgy is éreztem, hogy magamra hagyott a klub. A játékospályafutásomnak a civil életre azért volt pozitív hozadéka: a csapat egyik nagy szurkolója, a Szigetvári Takarékszövetkezet elnöke ajánlott munkát. Beletanultam, és 15 évig dolgoztam ott. És persze mellette ott volt, van a család. 

 

 

 

 

- Nagyjából igen. Dorka, amellett, hogy a pécsi csapatban nyugodtan mondhatom, kulcsjátékosnak számított, egy nagyon tehetséges korosztály válogatottjának is meghatározó tagja volt. Az említett soproni Eb-n is minden rendben volt, a csoportmeccseken veretlenül vette az akadályokat a csapat.

 

 

- Igen, elszakadt a térdszalagja. Keresztszalag szakadás, műtét, rehabilitáció, hosszú kihagyás következett. Nem volt egyszerű, sőt mondhatom, az egész családnak nehéz időszak volt. Először is orvost kerestünk. Férjem, a korábban szintén kosarazó dr. Juhász Zsolt, aki gyermeksebész, próbált minél több információt szerezni minél több térdspecialistáról. Végül Fegyverneky Zsófi - akivel már nem játszottam együtt, nem sokkal azután került föl a felnőtt kerethez, hogy én abbahagytam - ajánlotta dr. Tállay Andrást. András megoperálta Dorkát.

 

 

- Igen, és a doktor úr egy gratuláló üzenetet is küldött, amikor kiderült, hogy Dorkát draftolták a WNBA-ben - nagyon kedves gesztus volt tőle, ami azt mutatta, nemcsak kiváló orvos, hanem remek ember is egyben! Itt említeném még meg azt is, hogy az akkor a válogatottal az Eb-n szereplő Hanga Ádám, akire Dorka mindig is felnézett, és nagyon nagyra tartotta, egy videóüzenetben biztatta, bátorította. Ez akkor rengeteget segített a lányomnak, ráadásul a draft után Ádám az elsők között gratulált neki!  

 

 

 

 

- Az amerikai egyetemek játékosmegfigyelői már jó ideje rendszeresen látogatják Európában az utánpótlás korosztályos Európa-bajnokságokat, figyelve, kiket hívhatnak el Európából az intézmények csapatába. Nem túlzás, volt időszak, amikor szinte naponta szedtük ki postaládánkból a Dorkának érkező ajánlatokat, meghívó leveleket.

 

 

- Alapvetően a család nem volt nagy "Amerika-párti", és amikor felvetődött, hogy kimegy, szinte mindenki megpróbált minket, Dorkát lebeszélni, mondván tehetségesebb annál, hogy kint elkallódjon. A pécsi klub is szerette volna, hogy maradjon. A már említett soproni sérülés után, bár a szövetség és a Rátgéber Laci vezette Akadémia segített a rehabilitációban, valahogy kicsit magunkra hagyatottnak éreztük magunkat. Szinte rögtön a sérülés után Ohio State-ről jött egy nagyon kedves levél, amelyben azt írták: hallották, hogy Dorka megsérült, jobbulást kívánnak neki, és így is nagy szeretettel várják, számítanak rá. Jó néhány, az Ohiónál nevesebb, eredményesebb egyetem is kereste Dorkát, aki végül érzelmi döntést hozva az Ohiót választotta.

 

 

- Igen. Akkor már "képben volt" Amerika, így nem kötött profi szerződést, mert ha lett volna ilyen megállapodás, már nem mehetett volna ki egyetemre. Ugyanakkor annyi pozitív hozadéka, amellett, hogy "szokta" a felnőtt kosárlabdát, mindenképpen volt, hogy az Európa-kupában olyan, Amerikában is jól ismert és elismert, neves játékosok ellen játszott, mint a belga legenda, Ann Wauters, a remek montenegrói bedobó, Jelena Dubljevics, vagy a később olimpiát és vb-t is nyerő Chelsea Gray. Ezt kint nagyon számontartották, adott már neki egyfajta tiszteletet. 

 

 

 

 

- Alapvetően jól érezte magát az Ohio csapatában, ahol kulcsjátékos lett, jó néhány egyéni díjat szerezve. Ugyanakkor a csapat a konferenciából nem tudott továbblépni, így Dorka nem nagyon tudta megmutatni magát, sőt nem is igazán tudta felmérni, mit is ér a tudása korosztálya legjobb amerikai egyetemi játékosai ellen, ezért döntött a váltás mellett.

 

 

- Az amerikai egyetemi liga, az NCAA tanulmányai közben lehetőséget ad a játékosoknak az iskolaváltásra. Van egy netes felület, a transzfer portál, amelyre aki váltani akar, regisztrálhat adatait megadva, és ha van egyetem, amely úgy érzi, szüksége van rá, a játékára, megkeresi. Dorka regisztrált, egyszer megcsörrent a telefonja, és a legendás Geno Auriemma, az amerikai válogatottal három olimpiát és két világbajnokságot nyerő edző, a UCONN vezetőedzője kereste. Dorka, miután befejezte a szakemberrel való, egyébként hosszabb és elég alapos beszélgetést, azonnal hívott minket, hogy ki kereste. A váltás időpontjában az is közrejátszott, hogy akkor diplomázott pszichológiából, a négyéves kurzust három év alatt befejezve. Amikor kiderült, hogy Dorka váltani akar, több egyetem is megkereste. Úgy látszik, a beszélgetés során a felfogásával meggyőzte Auriemmát is - aki már nekünk, a családunknak csak Geno -, és mivel a UCONN az UCONN, nem volt kérdés, hol folytatja.

 

 

- Így van, a PVSK-val volt, hogy elmentünk talán a szezon előtt amerikai túrára, amelyen egyetemi csapatok ellen játszottunk. Az egyik ilyen út alkalmával a UCONN elődje, a Connecticut Huskies volt az ellenfelünk. Ugyanabban a csarnokban játszottunk, ahol Dorkáék a UCONN-nal, ráadásul már akkor is Geno volt az edző. Jó félház előtt játszottunk, és ez nyolcezer nézőt jelentett, ami nagyon szokatlan és egyben óriási élmény volt nekünk. Amikor elutaztunk Dorkát meglátogatni, az amerikai újságírók nagy sztorit kerekítettek belőle, elő is keresték az akkori tudósításokat.

 

 

- Igen, és nagyon örültünk annak, hogy a korábbi amerikai szövetségi kapitánytól, Auriemmától a jelenlegi, Cheryl Reeve "szárnyai alá" került. Miután megvolt a csapat, és kiderült, hogy Minnesota szerződteti, szülői szempontból -  és nyilván Dorkának is - az a két-három hét volt a legnehezebb, amikor együtt készültek a csapattal a draftolt játékosok, és nem lehetett tudni, ki kerül, ki marad a szűk, tizenkettes keretben. Tízen harcoltak egyetlen helyért, szerencsére Dorka lett a "befutó".

 

 

- Amikor keveset játszik, akkor nehezen... Szerencsére legutóbb már több mint harminc percet töltött a pályán, triplát is dobott, na az gyorsan eltelt...

 

 

 

 

- Így van, Gergely, akire szintén nagyon büszkék vagyunk. Ő nem kosárlabdázik, úszott és shotokan karatézott. A fekete övet azért nem szerezte meg, mert felkerült Budapestre a Műszaki Egyetemre mérnök-informatikusnak tanulni, majd miután elvégezte, mesterképzésen gazdaságinformatikus lett. Egy weboldalakkal foglalkozó amerikai cégnél dolgozik, amelynek nem nagyon vannak irodái. A vállalat nemzetközi, vannak többek között amerikai, indiai kollégái, és Gergely, ha úgy adódik - mint például most -, akár nyaralás közben bárhonnan tud dolgozni!