Több mint két évtized után jutott föl az élvonalba a nagymúltú, korábbi 33-szoros bajnok Budapesti Honvéd. A gárdát egy fiatal szakember, a másodedzőből hamar és elég váratlanul első számú szakvezetővé avanzsáló Baksa Szabolcs vezette az élvonalba. Vele beszélgettünk - a régi ismeretség okán tegező tónusban.

 

 

 

- Hat forduló után és egy rangadó előtt Vlado valóban elég váratlanul, szinte egyik napról a másikra távozott a csapattól. Én addig nagyon jól éreztem magam a másodedzői szerepkörben, végeztem a dolgom, segítettem a legjobb tudásom szerint a szakvezető munkáját. Miután Vlado távozott, nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy akár engem is felkérhetnek vezetőedzőnek. Valahol logikusnak is tűnt, hiszen én addig is együtt dolgoztam a fiúkkal, ismertem a rendszert, amelynek a kialakításán dolgoztunk. Aztán a vezetőség, Báder Marci valóban megkért, hogy vállaljam el, azzal, hogy dolgozzam, és meglátjuk, mire megyek majd a csapattal. Én ezt egy nagy lehetőségnek tekintettem, egy pillanatig sem haboztam, elfogadtam a felkérést.

 

 

- Így van, a segítőm, egy játékosként nagyon sok tapasztalatot szerző korábbi válogatott center, Trepák Zoli lett, éppen a nagy tapasztalata miatt szerettem volna őt magam mellett tudni. Mellette kezdetben mentoredzőként még Sabáli Balázs segítette a munkát, majd amikor az Akadémiára került, a szerepét Dragan Alekszics vette át, sőt, vele nagyon szoros volt a munkakapcsolat. Ő is ott volt minden edzésen, a videózásokon, ha tanácsot kértem, segített, szóval a szezon nagy részében így hárman vittük "szakmailag" a csapatot.

 

 

- A rendszer adott volt, alapvetően szerettünk volna egy letámadáson alapuló, kemény, agresszív védekezésre épülő játékot kialakítani, labdaszerzésekre, könnyű kosarakra alapozva. A felállt védelem elleni játékokat nem bonyolítottuk túl. Valóban elég komoly nehézségekkel kellett szembenéznünk, ilyen volt például Simon Kristóf szívműtétje, amely miatt gyakorlatilag a szezon első felét kénytelen volt kihagyni, majd csapatkapitányunk, Stefán Dávid döntése, aki személyes okok miatt úgy döntött, abbahagyja a játékot, vagy Kovács Soma betegség miatt hosszabb időre történt kiválása, s végül Markovic Luka sérülése az elődöntőben. Sikerült azonban minden nehézségen úrrá lenni. Főleg Dávid távozása után a palánk alatt kicsit "karcsúnak" éreztük a keretet, ezért leigazoltuk Óbudáról azt a Czirbus Józsefet, akit jól ismertem, akivel Veszprémben már dolgoztam együtt. Igazi csapatember, jó húzás volt őt leigazolni, nagy szerepe volt a feljutás kiharcolásában. De a fiatalok is nagyon sokat hozzátettek.

 

 

- Így van, Tanoh Andrist szinte már nem is fiatalként, hanem gyakorlatilag teljes értékű felnőtt játékosként kezeltük, és az ellenfelek is. Az, hogy ő itt tart, egyértelműen az akadémiánkon folyó szakmai munka színvonalát dicséri. Valóban nagy előny, hogy volt egy ilyen "kaliberű" fiatalunk, de nem csak ő alkotta a fiatal kontingenst. A többiek a már említett nehéz helyzetünkben több és több lehetőséget kaptak, mondhatni bedobtuk őket a mélyvízbe. Szerencsére éltek ezzel, volt, hogy nyerő emberekké tudtak előlépni. Tarján Izsák, Kopácsi Ákos, Hajdu Peti, Cohill Erik és Csomós Kristóf mind-mind megállták a helyüket, sőt sokat is fejlődtek.

 

 

- Nem fókuszáltunk a Hepp-kupára, de természetesen ha már bejutottunk a döntőbe, szerettük volna megnyerni. A döntőben aztán Mijovics már az első negyedben megsérült, a szoros végjátékban pedig már szinte csak fiatalok voltak a pályán a kipontozódások miatt. Így nagy küzdelemben kikaptunk, próbáltunk tanulni belőle, a jelek szerint sikerrel, hiszen az elődöntőben legyőztük a Vasast.

 

 

- Két ellentétes stílus csapott össze a döntőben. A Jászberény kontrollált, sok kettő-kettőre és triplára épülő játéka, és a mi gyors, rohanós stílusunk. Úgy érzem, azzal tudtuk föléjük kerekedni, hogy erővel minden meccsen jobban bírtuk a hajrát. Az pedig, hogy a bajnokságot megnyertük, egy igazi csapatmunka eredménye volt, és itt nem csak a játékosokra és a közvetlen szakmai stábra gondolok. Nagy része van a sikerben az egészségügyi csapatnak, a sportpszichológusnak és természetesen a pénzügyi hátteret megteremtő vezetőségnek.

 

 

- Még nem, egyelőre élvezzük a sikert, de napokon belül biztos elindul a szervezés az NB I-re.