- Utólag hogy látod, jó volt, hogy a Diósgyőr a bajnoki elődöntőben három mérkőzésre késztette a csapatot, és még hétfőn is bajnokit kellett játszanotok az Euroliga pénteken kezdődő négyes döntője előtt?

 

- Már a Final Four előtt is felvetődött a kérdés, akkor azt mondtam, majd a Final Four után kiderül. Nos, most azt mondhatom, jót tett velünk a Diósgyőr, hiszen hétfőn olyan lendületet, ritmust vettünk, amely kitartott az egész héten, és Euroliga-győzelemhez vezetett.

 

- Az általad említett jó ritmus főleg a remek kezdésben nyilvánult meg mind az elődöntőben, mind pedig a fináléban. Mennyire volt tudatos, hogy így "megnyomjátok" az első perceket?

 

- Cél volt a jó kezdés, hogy olyan önbizalmat adjon a lányoknak, ami kitarthat a mérkőzés végéig. Ez különösen a döntőben volt kulcsfontosságú. Másrészt amellett, hogy tényleg önbizalmat adott a lányoknak, úgy érzem, ellenfelünket kapkodásra késztette, a kulcsjátékosai nem kapták el a ritmust.

 

- Ami igazán meglepő volt, hogy közel tízezer őrjöngő török - és vagy félszáz nagyon hangos soproni - szurkoló előtt ilyen bátran, jól kezdett a csapat. Mit gondolsz, miért tudta a jó kezdést, mint célt, tökéletesen megvalósítani az együttes még ilyen légkörben is?

 

- Amikor a döntő előtt beléptem az Ülker Arénába, amelyet korábban tele csak férfi Euroliga-meccseken, a tévében láttam, egy kellemes, jó érzés töltött el. Emellett úgy érzem, a lányokat sem leblokkolta, hanem éppen ellenkezőleg, pozitívan hatott rájuk, szinte feldobta őket, hogy ilyen környezetben, ennyi ember előtt játszhatnak.

 

- A csoportban a Fener mindkétszer fölényesen, magabiztosan verte a Sopront. Ennek tükrében milyen "lélektani munícióval" küldted pályára csapatot a fináléban?

 

- Egyrészt elemeztük a csoportmeccseket, amelyeken a legkisebb védekezési hibáinkat is könyörtelenül büntették a Fener sztárjai. A mérkőzés előtt azt mondtuk a játékosoknak: életük legkeményebb meccse következik, amelyen életük legkeményebb védekezését kell nyújtaniuk - támadásban pedig próbálják élvezni a játékot. Ha a csoportmeccseken volt is sok hiba a védekezésünkben, most, a döntőn, a legfontosabb meccsen nem nagyon találtam ilyet. Működtek az elvek, nem engedtük a Fener sztárjait, hogy lendületbe jöjjenek, óriási győzelem volt.

 

- Magyar edzőként az első magyar csapatot te juttattad csúcsra. Milyen érzés ez a tudat?

 

- Nagyon jó, felemelő, leírhatatlanul boldog vagyok. A történet azonban nem rólam, hanem a csapatról szól!