Holnap megkezdődik az idei Zsíros Tibor Férfi K&H Magyar Kupa nyolcasdöntője. Lássuk, milyen előjelekkel vágnak neki a csapatok a küzdelmeknek!

 

 

 

 

Az Alba és a Szolnok szezonja egyelőre ellentétes előjelű. Mindkét gárdát erős csapatnak várták a szakértők az idény előtt, de az Olajbányász esetében nem sokan gondoltak arra, hogy alapszakaszt nyer a gárda - márpedig ez történt. A szolnokiaknak is voltak be nem kalkulált vereségeik (kikaptak például Zalaegerszegen vagy otthon a Kecskeméttől), de messze a legkiegyensúlyozottabb alapszakaszt hozták le az egész mezőnyből, lényegében egyetlen hullámvölgy nélkül. Három olyan játékosuk is van, akik elérték a 20 VAL-os határt (Marjan Cakarun 24.0, Bojan Szubotics 20.8, Angelo Warner 20.4), és négyen dobtak legalább 13 pontot találkozónként. A három említett légiós mellett Roko Badzim többször bizonyította, hogy nyerőember tud lenni, a magyar mag pedig Pongó Máté vezetésével nagyon hasznosan dolgozik a légiósok alá. Gasper Potocnik kitűnően rakta össze a csapatjátékot, aminek 20-6-os mérleg lett a vége.

 

A székesfehérváriaknál nagy hullámzások voltak, amit azért részben magyaráz a szezonkezdet - mint ismert, az Alba egy kicsit később kezdett neki a bajnokságnak a koronavírus miatt, utána pedig folyamatosan játszotta a meccseket. Az idény nem kezdődött rosszul Forray Gábor csapatának, és a Körmend, valamint a Szedeák elleni vereségek után is jött egy 6 meccses győzelmi sorozat januárban - a Jászberény mellett a Sopront is kétsze verte az Alba. 13-4-nél nem tűnt úgy, hogy nagyobb problémái lennének a gárdának, de január végétől kezdve a sorsolása sem volt kedvező a fehérváriaknak, és a védekezéssel is volt gondjuk, rengeteg pontot kaptak - a következő hét meccsből egyet nyertek meg mindössze, és légióst is cseréltek. A PVSK és a tartalékos Falco elleni két győzelemmel az ötödik helyen végeztek az alapszakaszban - ez a két találkozó, illetve az azóta eltelt másfél hét segítség lehetett abban, hogy stabilizálják a játékukat.

 

Mindkét egymás ellenit megnyerte a Szolnok, és érdekes módon a Tiszaligetben lejátszott összecsapás volt a szorosabb - azt csak hosszabbítás után, 85-83-ra nyerték a szolnokiak. Székesfehérváron 85-70-re nyertek a vendégek március elején - az az Alba rossz sorozata közben volt. Az látszódott az előző mérkőzéseken is, hogy Cakarun és Szubotics nagyon éltek - előbbi 66, utóbbi 55 VAL-lal zárt összesen a két meccsen. Mivel az Albának nemcsak a Szolnok, hanem más csapatok ellen is voltak problémái a palánk alatt az utóbbi időben, így kulcskérdésnek tűnik az, hogy sikerült-e ezen a ponton megbízhatóbb, jobb játékot összerakni a fehérváriaknak - ha nem, nagyon nehéz dolguk lesz a két palánk alatti magasemberét egyébként is sokat használó Olaj ellen. A Szolnoknak ráadásul van még egy titkos fegyvere is, hiszen az eddig sérülés miatt nem játszó Shane Gibson elvileg bemutatkozik új csapatában - hogy mire számíthatunk tőle, az persze nagy talány.

 

A fehérvári együttest is kifejezetten jó játékosok alkotják, a nagy különbség eddig kiegyensúlyozottságban van a két gárda között. Stacy Davis és két-három találkozót leszámítva Vojvoda Dávid is vezér szintű teljesítményt nyújtottak. A szezon vége felé több mérkőzést is kihagyó Esa Ahmad és Ron Curry viszont hiába hoztak 13-13 pontot és 20, illetve 18 VAL-t, nagy volt a hullámzás a játékukban. A Turner helyére érkező John Gillon III és Zaid Hearst erősítések a korábbiakhoz képest, de a továbbjutás kulcsa az Alba esetében a védekezés (főleg a palánk alatt) és a stabilitás lehet. A szezon korábbi részében ebben az Olajbányász volt a jobb, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy holnap délután is ez lesz a helyzet - egyetlen meccsen pedig még óriási javulás nélkül is el lehet kapni bárkit, ehhez az Alba elég jó csapat. Mindkét gárda tele van kitűnő játékosokkal - kérdés, hogy kik tudnak majd inkább csapatként működni, és ezt eddig a Szolnok oldotta meg jobban.

 

 

 

 

A Falco az egyik, ha nem a legerősebb állománnyal bíró csapat a jelenlegi mezőnyben négy válogatott húzóemberrel (Perl Zoltán, Váradi Benedek, Benke Szilárd, Keller Ákos), illetve négy külföldivel, akik közül Evan Bruinsma idén sem okoz csalódást a csapat szurkolóinak. Kyan Anderson rengeteget volt sérült, és a védekezésével kapcsolatban is merültek fel kérdőjelek, de támadásban ő is hasznos, Boris Barac jó igazolásnak tűnik, De'Quon Lake pedig hozza magát. Mindez azt jelenti, hogy jelenleg heten átlagolnak legalább 10 pontot a Falcónál, mind a heten 15 VAL fölött átlagolnak (és Lake is 12.5-et hoz, ami más csapatokban nem a nyolcadik helyre lenne jó), és a 20 VAL-t is elérik hárman (Keller 19.9 VAL-lal épphogy lemarad erről a listáról).

 

Gasper Okorn csapata a Bajnokok Ligájában is közel volt a továbbjutáshoz, és bár azt nem sikerült kivívnia, a kettős terhelés ellenére sem látszódott rajtuk szinte semmi a magyar bajnokságban: február végén 15-3-as mérleget tudhattak magukénak. Márciusban volt némi hullámvölgye az együttesnek - több hiányzója is volt a Falcónak, Benke és Bruinsma is kihagytak néhány összecsapást -, és leginkább a védekezéssel akadtak gondok a Szombathelynél. Két vereséget követően aztán elkezdtek újra nyerni, zsinórban három győzelmet követően pedig csak két ponttal kaptak ki Szolnokon egy emlékezetes meccsen. Az alapszakasz legvégén, már Perl és Váradi nélkül maradtak alul Székesfehérváron, de újfent csak két ponttal - úgy tűnik, hogy sem a formával nincs nagyobb gondja a Falcónak, sem a sérülésekkel. Jó eséllyel mindenki bevethető lesz a kupában, ami nem sok jót ígér a többiek számára.

 

A Pécs ennél azért visszafogottabb volt, bár a bajnokság első fele nem sikerült rosszul a mecsekaljaiak számára - nem meglepő ez, hiszen bekerültek a kupa nyolcasdöntőjébe. Összességében azonban 11-15-tel zárták az alapszakaszt a 10. helyen, így a Play-offban nem látjuk majd őket. A februári válogatott szünet óta jóval lazább volt a menetrendjük, mint a sok meccset ekkor pótló Falcónak, hiszen csak 5 mérkőzést játszottak azóta, míg a szombathelyiek 9-et. A sorsolása sem volt könnyű a Pécsnek, de a ZTE mellett azért elkapta az ASE-t - a Szolnoktól, az Albától és a DEAC-tól kikapott.

 

A PVSK a Funderburk-Brkic-Lewis trió, illetve a továbbra is megbízható Veljko Budimir-Ruják András kettős vezetésével nem szokta olcsón adni a bőrét még vereség esetén sem. Az alapszakasz végén a Top5-ben végző csapatok ellen azonban csak egy győzelmet tudott összeszedni: a Szedeákot verte még január végén 81-76-ra, egyébként a legjobbak ellen rendre elvérzett. Így volt ez a Falco elleni két mérkőzés során is (október legvégén 91-72 volt a végeredmény az Arena Savariában, február elején 67-92 a Lauber Dezső Sportcsarnokban), ráadásul ezen a két találkozón nem igazán volt esély sem a meglepetésre. A sárga-feketék állománya jóval jobbnak és főleg mélyebbnek tűnik, és nemcsak a nevek, hanem a teljesítmény alapján is. Most volt ideje kicsit pihenni is Okorn csapatának, és elvileg sérülések sem hátráltatják a Falcót. A szombathelyi gárda sajnos tragédiákkal teli napokat él át, ennek pedig egészen biztosan hatása van a teljes csapatra, ettől függetlenül ebben a párharcban egyértelmű favoritnak számítanak.

 

 

 

 

A debreceni együttes kiváló formában érkezik majd a kupadöntőre, hiszen a döcögősebb szezonkezdet után, január közepétől kezdve volt egy nyolcmeccses győzelmi sorozata, és az utolsó 10 meccséből 9-et megnyert. Kovács Adrián egy igen jó erőkből álló 9 fős rotációval dolgozik: a Moody-Somogyi-Hines-Drenovac-Tóth Ádám-Moore-Polyák-Guyton-Molnár Márton sorból négyen hoznak 18 VAL felett, és az alapszakaszt 9.2-del záró Polyákot leszámítva mindenki eléri a 10 VAL-t, de legalább 8 pontot is heten hoznak átlagosan. A kaposvári kisiklást leszámítva kifejezetten ponterősen játszik mostanában a DEAC, amely egyelőre leginkább erre építette jó sorozatát - náluk is sok olyan játékos van, aki meccseket tud eldönteni elöl, és mostanában ezt a formát többen is képesek hozni egyszerre.

 

A Szedeákkal azonban nagyon nem lesz egyszerű dolga a DEAC-nak. A szegedi alakulat is pazar formában van, hiszen elmúlt hét meccséből hatot behúzott, az utolsó fordulóban például tükörsimán verte a már alapszakasz-győztes Olajbányászt a Tiszaligetben. Szrecsko Szekulovics nagyszerű játékot alakított ki keretére, amelyben valamivel talán jobban elválnak a vezérek és a kiegészítők, mint az ellenfélnél. Darrin Govens (27.2) az egész NB I legértékesebb játékosa volt VAL alapján, James Dickey III pedig a harmadik legjobb teljesítményt nyújtotta (26.2). A két kiemelkedő játékos mellett Djordje Dzseletovics is tud meccseket eldönteni, nem egyszer bizonyította már, Zach Brown pedig sokszor feltűnés nélkül teszi a dolgát, de közel 17.5 pontot és 20 VAL-t átlagol így is. A négy légiós mellett Kerpel-Fronius Gáspár nagyon megbízható (11.7 VAL), de Keller Ivánnak és a pont Debrecenből, szezon közben érkező Bognár Kristófnak is bejött eddig a váltás - majdnem 9 és 10 VAL az átlaguk. Ők heten, illetve Kerpel-Fronius Balázs alkotják az aktív rotációt a szegedieknél, amely egy fokkal rövidebbnek tűnhet, de egy mérkőzésen ennek azért nincs akkora jelentősége.

 

Mindkét egymás elleni mérkőzést a DEAC nyerte az alapszakaszban - október legvégén 92-90-re idegenben, február elején pedig 93-84-re hazai pályán győztek Tóth Ádámék. A Debrecen tehát jó előjelekkel vághat neki ennek a mérkőzésnek, de azért nincs sok különbség a két együttes között, ez mindkét találkozón jól látszódott - a második összecsapáson például csak a negyedik negyedben lépett meg a DEAC a Szedeáktól, addig fej-fej mellett haladtak a csapatok. Kulcspárharc lesz Tóth Ádám és Dickey csatája, valamint sok múlik majd természetesen azon is, hogy Govensszel mihez kezdenek a hajdúságiak. A szegedi találkozón például 48 VAL-ig jutott a honosított irányító, de ez is kevés volt a sikerhez, többek között Dickey visszafogott, 6 pontos, 6 pattanós teljesítménye miatt is. Aki esetleg fordíthat a dolgok eddigi alakulásán, és a Szedeák felé billentheti a mérleg nyelvét, az Dzseletovics lehet, aki az első találkozót kihagyta (így azért a 92-90-es vereség is más megvilágításba kerül), a másodikon pedig csak 7 VAL-t szedett össze 14 pontja ellenére is - ha ő jobb lesz, az akár a szegediek továbbjutását is jelentheti majd.

 

A két egymás elleni találkozó, illetve a talán egy fokkal több potenciális nyerőember miatt papíron lehelletnyivel esélyesebb lehetne a DEAC. Nagyon minimális volt azonban a különbség a két gárda között, a Szedeák ráadásul összességében előrébb is végzett a tabellán (18-8), mint ellenfele (17-9), és legalább annyira jó formában van. Szekulovicsék a szezon során nagyon sokszor rácáfoltak az esélyekre vagy arra, amit vártak tőlük, éppen ezért még csak kisebb meglepetésnek sem lehetne nevezni a továbbjutásukat. Minden adott egy igazán szoros, nagy csatához.

 

 

 

 

Ez talán az a párharc, ahol a legkevesebbet tudunk arról, mi várható a csapatoktól - részben a körülmények, részben az eddigi szezon miatt. Az ASE például rengeteget bajlódott sérülésekkel és a koronavírussal is, és a játék sem igazán akart összeállni Pakson: január végén majdnem kikaptak Jászberényben, februárt pedig 0-3-mal hozták le - a válogatott szünet után Pécsen is alulmaradtak, ami után mindössze 12-10 volt a mérlegük. Márciusban azonban legyőzték idegenben a Falcót, plusz otthon az Albát és a Nikola Lazics alatt sok szép győzelmet szerző Kaposvárt is, nem lehet tehát azt mondani, hogy gyenge formában lennének - 15-11-gyel egyébként a hatodik helyen zárták az alapszakaszt. A szegedi kisiklás ellenére egészen mutatós teljesítményt hoztak többször is az utóbbi időben, ráadásul elvileg mindenki bevethető lesz a kupadöntőn (Eilingsfeld János, Valerio-Bodon Vincent és Kevin Capers is), amire alig-alig volt példa szezon közben.

 

A három alacsony poszton rettenetesen hullámzott a paksiak teljesítménye egész évben, és ezen az Ian Baker-Jaysean Paige csere sem segített sokat - Winston Shepard például 19.4 VAL-ja ellenére sem volt stabil pont az eddigiek során. A három palánk alatti emberük viszont megbízható: Justin Jackson 17.7, Eilingsfeld János 19 VAL-t átlagolt, a márciusi jobb játék kulcsa pedig Lóránt Péter volt. A klasszis magasember az elmúlt négy mérkőzésből háromszor is megvillant: egy 33, egy 41, valamint egy 42 VAL-os produkciót is lehozott az elmúlt hónap során. Az egyértelműnek tűnik jelen pillanatban, hogy Lórántot kell valahogyan limitálnia az Egis Körmendnek - amennyiben ez sikerül, jó esélyeik vannak a továbbjutásra a vasi piros-feketéknek, amennyiben nem, akkor viszont borzasztóan nehéz dolguk lesz, főleg egy teljes paksi kerettel szemben.

 

A körmendiek 6-1-gyel nyitották a szezont, aztán náluk is jöttek a hullámvölgyek, amik január közepétől kezdtek gödörré mélyülni: a paksi vereség után Szolnokon 31 ponttal kaptak ki, majd Zalaegerszegen 23-mal. A válogatott szünet után a Jászberény is győzött Körmenden, ami után Ziga Mravljak vezetőedzőt leváltották, és visszatért Antonis Constantinides. A márciust lehozták 3-3-mal - a Falcótól kikaptak kétszer, de legyőzték például az Olajbányászt -, így végül 14-12-vel a hetedikek lettek. A ciprusi tréner kicsit stabilizálni tudta a játékot, de hogy ez elég lesz-e ezen a tornán, illetve mire, azt meglátjuk.

 

Nagyobb baj a Körmendnél, hogy a hírek szerint Mócsán Bálint és Anthony Ireland játéka is kérdéses, márpedig a négy igazi vezérből kettőről van szó. Travis Taylor 26.5 VAL-lal második lett a vonatkozó listán a legalább 13 mérkőzést lejátszó játékosok közül, és a védekezés oszlopa - hogy mennyire tudja majd megfogni mondjuk Lórántot, próbálkozik-e ezzel egyáltalán Constantinides, az persze kérdés. A szintén 20 VAL fölött végző Xavier Thames mellett viszont Ireland és Mócsán voltak eddig azok, akikre a helyzetek megteremtését rá lehetett bízni. A szezon közben érkező Benjamin Simons megbízható kosaras, Ferencz Csaba pedig Ferencz Csaba - triplákkal bármikor képes eldönteni egy-egy mérkőzést annak ellenére is, hogy idén eddig nem túl jó a mutatója (31.8%), Simons viszont szintén ebben specialista, 46%-kal szór be meccsenként 2.6 hármast. A Durázi-Németh Ákos-Takács Kristóf fiatal trió kaphat még szerepet, illetve az ASE magasemberei miatt Tóth Norbert is. Ettől függetlenül a két kérdőjeles játékos pályára lépése tűnik döntő fontosságúnak.

 

Az ASE-nél valamivel rendezettebbnek tűnik most a helyzet, de ha Mócsán és Ireland is játszanak, akkor az eddig látottak alapján nincs annyi a két csapat között, hogy egyértelmű esélyesről lehessen beszélni - főleg mivel mindkét gárda teljesítménye elég széles skálán mozgott idén az utóbbi egy hónap kicsit stabilabb produkciói ellenére is. A két egymás ellenit is 1-1-gyel hozták a csapatok (az ASE 77-74-re, a Körmend 88-76-ra győzött hazai pályán), úgyhogy ez is egy szoros párharcnak tűnik.

 

 

 

A negyeddöntőket a mindigTV GO oldalán nézhetitek majd:

 

 

A kupa hivatalos honlapját ezen a linken találjátok:

 

Ezen az oldalon a mérkőzések élő közvetítéséhez vezető közvetlen link mellett a meccseket követő sajtótájékoztatók elérhetőségei is megtalálhatóak!