Egy nem élvonalbeli csoportban, ahol kiesők mellett feljutók, újoncok is vannak, általában az alacsonyabb osztályból érkezők küzdenek a bennmaradásért, a magasabb szintről "lebukók" pedig azért, hogy minél előbb visszakerüljenek a felsőbb osztályba. Nos, a férfi kosárlabda NB I B zöld csoportjának küzdelmeiben a csonka évadban a lentről érkezők, úgy tűnt, egyből még magasabbra törnek, a piros csoportból kiesők viszont többnyire csak küszködtek, szenvedtek.

 

A csonka szezon végén az NB II-ből feljutó Cegléd zárt az élen, mögötte az eredményei alapján méltán indulási joghoz jutó Pécsi NKA végzett. A két, tavaly még piros csoportos alakulat viszont a mezőny alsó harmadában fejezte be a szezont: a Bonyhád a 12., a Békés a 13. helyen zárt.

 

Vavra András élen záró alakulatánál egyértelműen a csapategység dominált: négy ceglédi kosaras - Darren Miller, Fekete Viktor, Tóth Zoltán és Nárai Bence - átlagolt 10, s további 3, tehát összesen 7 játékos 6 pont fölött. Nehéz volt, nehéz lehetett felkészülni ellenük. Érdekes, hogy rangadót csupán egyet - Újpesten - veszített a Cegléd, amely a legnagyobb riválisát, a Pécsi NKA együttesét oda-vissza megverte, idegenben 3, Cegléden pedig 21 ponttal. Néhány középcsapat - a Győr, valamint az ellene erős összetételben pályára lépő szolnoki és a debreceni U23-as gárda -, vagy az alsóházba tartozó Bonyhád otthonában viszont alulmaradt. Cegléd, a Gál József sportcsarnok szó szerint "vesztő hely" volt az ellenfelek számára, minden hazai meccsét megnyerte a társulat. A ceglédiek egyetlen vereségüket saját csarnokukban a Hepp-kupa elődöntőjében szenvedték el, a későbbi győztes Budafok verte meg a gárdát, amely - nem mellesleg - e sorozat előcsatározásai során a piros csoportban az élen záró MAFC-ot is két vállra fektette.

 

A második helyre a jó néhány délszláv származású tehetséget is felvonultató pécsi fiatalok futottak be a csonka szezon végén. Az együttes legjobbjának, a közel 20 pont mellé 8 lepattanót átlagoló, a triplákat is jól, 35%-os találati aránnyal "vágó" Meleg Gergőnek élvonalbeli szerződést ért a remek évad - már a PVSK-VEOLIA játékosa. Ő és Aleksza Dobrijevics igen hatékony kettőst alkottak a palánkok alatt, ketten együtt több mint 35 pontot és 15 lepattanót átlagoltak, erre építhetett a korábbi kitűnő kosarasból remek edzővé váló Ivica Mavrenszki. A pécsi fiatalok egy 6-0-s rajtot "repesztve" korán jelezték, hogy számolni kell velük a bajnokságban, s a "repülőrajtban" egy újpesti bravúr is benne volt. Ekkor jött egy botlás Pápán, majd 2 újabb siker után a Cegléd ellen Pécsett elveszített csúcsrangadó. Jött 4 újabb diadal, majd egy váratlan vereség Tiszaújvárosban. Az Újpestet otthon is legyőzték, ami azonban sokat kivehetett a fiatalokból, két napra rá ugyanis Hódmezővásárhelyen "kapitulált" a gárda. Jött 5 kötelező jellegű győzelem, a szezont pedig a már említett 21 ponttal elveszített csúcsrangadóval zárta az együttes.

 

Még egy alakulat emelkedett ki a mezőnyből, a két 5-5 vereséggel záró éllovas mögött 6 vereséggel záró Újpest. A főváros 4. kerületében is sajnálhatják, hogy nem fejeződött be a szezon, hiszen Dejan Mladenovic ezen a szinten addig sem gyenge kerete az átigazolási időszak végén a piros csoportos csapatoktól megszerzett Bán Tiborral és Mucza Tamással igazán erős és mély lett - immáron velük a soraiban négyes győzelmi szériával zárta a bajnokságot az együttes, amely az idény elején nagy csatában kikapott otthon a Pécstől, majd "elkapta" a Ceglédet. A mezőny meghatározó légiósa, az eredményességben és mezőnymunkában is átlagon felülit nyújtó Angelo Rackley (21,8 pont, 5,9 lepattanó, 4,9 gólpassz) is az újpestieket erősítette. Magabiztos sikerek közepette be-becsúsztak váratlan vereségek Óbudán, Tiszaújvárosban és Pápán. Két "vállalható" vereség - Cegléden, majd Pécsett - után jött a gárdától immáron megerősödve a négyes győzelmi sorozat. Kérdés, hogyan, mennyire alakulnak át, vagy éppen maradnak együtt a következő évadra az élcsapatok - a Pécs egyik legjobbját már elveszítette.

 

Erős, masszív középmezőny következik, amelyet a Pápa vezetett a bajnokság beszüntetésekor, s a felső részébe tartozott még a Győr, a Hódmezővásárhely, valamint a Kecskemét U23-as alakulata, az alsóba pedig a DEAC U23-as együttese, az Óbuda, valamint a szolnoki fiatalok "brigádja".

 

A pápaiaknál a Murai Gábor-Burai Róbert-Sonyák Béla trión állt vagy bukott szinte minden, Burai többnyire a padról beszállva ért el közel 17 pontos átlagot. Kezdetben váltakozó sikerrel szerepeltek Kálmán László fiai, akik "elkapták" a pécsi együttest, de kikaptak mind a szolnoki, mind pedig a debreceni fiataloktól. Azt, hogy végül a negyedik helyre "futottak be" a csonka szezon zárásakor, a tavalyi év végén alapozták meg: november közepétől egy ötös győzelmi sorozatot mutattak be.

 

A győriek "beragadtak" a rajtnál, igaz, rögtön a bajnokság elején találkoztak mind a Cegléddel, mind pedig a Péccsel. November 10-én 2-6-tal állt az egyébként ezen a szinten kimondottan jó képességű kosarasok alkotta gárda. Ezt követően jött egy 3 győzelmes sorozat, amellyel "életjeleket" adott magáról a gárda, de az igazi áttörést a 2020-as esztendő hozta meg. Az idei évet 4 győzelemmel - közte egy Cegléd elleni bravúrral - kezdték, majd jött egy váratlan fiaskó a sereghajtó egriektől. Ez azonban nem törte meg a lendületet, jött egy ötös nyerő széria, majd a csonka szezont egy rangadóvá előlépő meccsen vereséggel zárták az Újpest ellen. A gárdát a Csaba György-Rátvay Tamás-Berneczei László trió vitte vállain, de 8 győri játékos is legalább 6 pontot átlagolt, s Geiger Bálint 4,5-ös gólpassz-, valamint a mindössze egy félidőnyit játszó Domsitz Márton 7,1-es lepattanó átlaga is figyelemre méltó. Bár vereséggel zártak, az idei szereplésük alapján lett volna esélyük a 4 közé jutni.

 

A Hódmezővásárhely épített talán a leginkább a csapategységre. Senki nem jutott 13,5 pont fölé, de hatan is 8 és 13,3 pont fölött átlagoltak. Az alföldiek még a győrieknél is gyengébben (0-5) kezdtek, de 2019 végén egy 4-1-gyel kezdtek "kiegyenesedni". Bár az idei évet egy sima újpesti vereséggel kezdték Molnár Bencéék, utána egy hatos győzelmi szériát "repesztve" - a pécsi gárda is az "áldozatok" között volt - pozitívba fordult a Vásárhelyi KS mérlege.

 

Ami a három utánpótlás-gárdát illeti, a kecskeméti, a debreceni és a szolnoki fiataloknál is nagy kérdés volt, milyen erős kerettel álltak föl egy-egy mérkőzésre. Ha a legerősebb összetételben, akkor az élcsapatok dolgát is megnehezítették, ha viszont nem, akkor az azért az eredményességen is meglátszott. A szolnoki center, Taiwo Samuel  dupla-duplát (11,7 pont, 12,5 lepattanó) a mezőny egyik leghatékonyabb palánk alatti játékosává nőtte ki magát.

 

Parádésan, 5-1-gyel kezdett az Óbudai Kaszások legénysége, s még november végén is élcsapatnak számított, 7-3-mal állt. Év vége felé viszont fáradni, "elfogyni" látszott a gárda, amit egy ötös vereségsorozat jelzett. Ahogy a szezont, az új esztendőt is jól kezdték Saeed Armaghani tanítványai, akik első 5 idei meccsüket 4-1-gyel "hozták le". Utána azonban Békésen "beleszaladtak" egy nagy verésbe, 3 vereséggel zárták a csonka szezont. Szinte minden a Steve Rosemond-Bencsik Barnabás-Vámos László-Ondima Olivér kvartetten múlt - mind a négyen 11 pont fölött átlagoltak, ám utánuk, mögöttük nem akadt senki, aki 5 pont fölé jutott volna. Mondhatni: amíg ez a négyes erővel bírta, addig szállította a sikereket a Kaszások.

 

Az alsóházat az a SMAFC vezette, amely szédületesen, 5 győzelemmel kezdte, ugyanakkor valóságos "mélyrepülésben", 10 vereséggel zárta a csonka évadot. A soproniaknál az 5 diadalt 4 vereség követte, de ebből még "talpra állt" a debütáló szakvezető, Csaplár-Nagy Arnold vezette nagy múltú soproni alakulat. Ezt követően azonban már nem tudott nyerni a SMAFC, amely otthonában kapott ki az általa ősszel idegenben legyőzött békésiektől és debreceni fiataloktól. Ami feltűnő volt, hogy idén gyakorlatilag minden meccsen volt egy "lyukas", adott esetben akár 15-20 ponttal is elveszített negyede a soproni együttesnek. Pedig csapatként nem "nézett ki rosszul" a társulat, amelynek messze a 15 pont fölött átlagoló Czukor Bence volt a legeredményesebb játékosa, ám a gárda 7 kosarasa is 7 pont fölött "termelt" átlagban.

 

A SMAFC-ot a két tavaly még piros csoportos alakulat, a Bonyhád és a Békés követte.

 

A tolnai társulat játéka nehezen állt össze, mondhatni "beragadt a rajtnál" az 1-5-tel kezdő Bonyhád. Jött 3 győzelem, ám igazán nem tudott "kiegyenesedni" az alakulat, amely a 2019-es évet egy ötös vereségsorozattal zárta, s az új esztendőt is fiaskóval kezdte. Utána átmenetileg felszálló ágba került a bonyhádi hullámvasút, január 19-e és február 21-e között egy szép 4-2-t produkált, benne egy Cegléd elleni bravúrral, valamint egy szédületes, 26-9-es 4. negyeddel megfordított Szolnok elleni diadallal. Az első 8 meccsen Papp Péter 17 pontot átlagolt, de utána nem számíthattak rá. Hiányában, bár 7 játékos is 8,5 valamint 11 pont között átlagolt, úgy látszott: igazi vezér nélkül maradt a gárda.

 

Ami a viharsarkiakat illeti: azt leszámítva, hogy a 7. fordulóban egyetlen ponttal nyerni tudtak Óbudán, az összes szoros végjátékukat elveszítették, akadt jó néhány 2-3, valamint 6-8 pontos vereségük. A Békésnél szinte minden azon múlt, hogy hányan tudtak felnőni az "elnyűhetetlen", 40 esztendősen is 21,6 pontot átlagoló Koma Dániel, az átlagban 19 pontot szerző Danijel Krsztics, valamint a hatalmas mezőnymunkát végző, a mezőny legjobb előkészítője, gólpassz-"kézbesítője", Kertész Dániel (7,5 pont, 5 lepattanó, 6,5 gólpassz) mellé. Ha többen, akkor volt esélyük a győzelemre a viharsarkiaknak.

 

Utolsó előtti lett az MVP-t is a soraiban tudó Tiszaújváros, amelyben a légiós Jake Martin mind a dobó (24.88 pont), mind pedig a lepattanó rangsorban (13) az élen zárta a csonka szezont. Mondjuk vállalt is becsülettel: meccsenként több mint 18 mezőnykísérlete, s ami ezen belül meglepő, közel 8,5 triplakísérlete volt. Az idei évet óriási bravúrral, a pécsi fiatalok legyőzésével kezdte a Tiszaújváros, később aztán éppen Martin nélkül kapott ki Egerben. Ami talán a legnagyobb gond lehetett a borsodiaknál, hogy légiósukon kívül más nem átlagolt nem 10, de még csak 8,5 pont fölött sem.

 

A csonka évadban a zöld csoport mezőnyét a főleg center poszton szinte az egész évad során sérülések sújtotta Eger zárta. Dr. Váczi Péter legénysége 4 meccset tudott megnyerni, idegenben és otthon is 2-2-t. Érdekesség, hogy a győrieket oda-vissza legyőzte az EKE - az élre az idegenbeli siker kívánkozik, amelyet az akkor abszolút lendületben lévő rivális otthonában ért el a gárda. Abban, hogy összességében csupán 4 győzelemmel zártak az egriek, talán annak lehetett a legnagyobb szerepe, hogy igazán csupán ketten, a 15,4 pontot átlagoló Máté Balázs, illetve a 15,3-at "hozó" Papp Bendegúz voltak veszélyesek a mindenkori ellenfél kosarára. Mögöttük Szicsák Bence 9,2 pontot átlagolt, utánuk viszont már senki nem jutott 6,5 pont fölé az átlagok tekintetében.

 

A csoportban - eljátszva a játékkal - két All-Star gárdát is összeállítottunk. Az elsőt a statisztikák alapján, a második pedig egy magyar All-Star.

 

A statisztikák alapján: Steve Rosemond (Óbudai Kaszások), Angelo Rackley (Újpest-MT), Jake Martin (Tiszaújvárosi Phoenix KK), Koma Dániel (OMNIA Pub&Food Békés), Darren Miller (Ceglédi KE).

 

A magyar All-Star: Kertész Dániel (OMNIA Pub&Food Békés), Csaba György (Agrofeed Széchenyi Egyetem Győri KC), Sonyák Béla (Concordia Motax KC Pápa), Koma Dániel (Omnia Pub&Food Békés), Meleg Gergő (Pécsi NKA).