Remekül kezdte a szezont a Szolnokon kerek 20 ponttal diadalmaskodó Alba Fehérvár, s benne a Körmenden nevelkedő, korábban Sopronban és Kecskeméten is megforduló 25 éves center, Molnár Márton. A középjátékos a 6-os mezben kosarazva 6/6-os mezőnymutatóval elért 12 pontja mellé 6 lepattanót is szerezve segítette új csapatát.
 
- Gratulálunk! Mondhatjuk, hogy életed mérkőzését játszottad? - kérdeztük a már a válogatottban is bemutatkozó centert.
 
- Úgy gondolom, igen. - felelte Molnár. - Pár éve, még a Sopron játékosaként a Kaposvár elleni bronzcsatában, idegenben, jórészt a hosszabbításban sikerült 10 pontot hozzátenni a sikerhez, miután jó labdákat kaptam - az a meccs is felejthetetlen marad nekem. Első centerünk, Filip Barovics sérült volt, eleve nem játszhatott, Trepák Zoli pedig fejsérülést szenvedett, így kerülhetett sor a játékomra a ráadásban. Szintén soproni színekben az Európa-kupában a Benfica otthonában dobtam tizenhat pontot, ám ott simán kikaptunk.
 
- Először dolgozol külföldi edzővel. Nagyon más a felfogás, nagy a különbség a hazai és a spanyol módszer között?
 
- Inkább úgy fogalmaznék, van, amiben más. Az Albánál most a spanyol stáb nagy figyelmet fordít az egyéni képzésre, aminek nagyon örülök. Korábban is gyakran maradtam a teremben edzések után gyakorolni, ezt most nem a saját elképzeléseim szerint, hanem jóval tudatosabban tehetem. Emellett, ahogy látom, jóval aprólékosabbak, alaposabbak bizonyos dolgokban a spanyolok. Ha valami nem úgy megy, vagy nem sikerül elsőre vagy másodikra az edzésen, elmagyarázzák, mi a cél, honnan hová szeretnénk eljutni. Azért hozzátenném, korábbi edzőimnek is sokat köszönhetek abban, hogy idáig eljutottam.
 
- Csorvási Milán személyében egy rutinos hazai centerrel küzdesz, harcolsz az ötös posztért a csapatodban. Vele milyen a kapcsolatod?
 
- Milánt korábban csak ellenfélként ismertem, személyesen eddig nem. Egy nagyon tapasztalt, remek mentalitású embert ismertem meg a személyében. Nem is nevezném harcnak, küzdelemnek kettőnk kapcsolatát, inkább azt mondanám, próbáljuk egymást inspirálni, motiválni, és ebből a csapat profitálhat. Abban, hogy sikerült így kezdenem a szezont, neki is jelentős szerepe volt tanácsaival, valamint ahogy az edzéseken dolgozott velem, "nyüstölt". Örült, hogy nekem jól ment, ahogy én is fogok, ha neki lesznek jó meccsei.
 
- Ez a remek kezdés, hogy egy húszassal tudtatok nyerni Szolnokon, mennyire volt váratlan, meglepő nektek?
 
- Jók lehetünk, de ez még csak az első meccs volt. Úgy látom, mind játéktudás, mind pedig mentalitás szempontjából jó légiósaink vannak. Az edzőmeccseken - a leggyengébb éppen a Sopron ellen volt ott, a Krasznai-kupán - elkövetett hibákat elemeztük, s próbáltuk javítani. Szolnokon úgy tűnt, sikerült, de túl messzemenő következtetéseket azért nem szabad levonni ebből.
 
- Már a válogatottban is átestél a tűzkeresztségen. Milyen érzés volt, és mit jelent ez pályafutásod szempontjából?
 
- Annak idején, körmendi kisgyerekként tudva, hogy a Fodor-fivérek, Németh Isti és Trummer Rudi válogatottak, nekem álmom volt, hogy oda eljuthassak. Ez az álmom valóra vált. Eddig egyetlen alkalommal, a litvánok elleni vb-selejtezőn kerültem be a szűk meccskeretbe, és az utolsó két percben pályára is léphettem. Felemelő érzés volt! Azért is dolgozom keményen nap, mint nap, hogy ezt újra átélhessem - lehetőleg minél többször.
 
 
Fotó - Koncz György, nso.hu