Nagykanizsán elsősorban Solty Jenő, Russay Olivér, Kaczor Jenő és Szántó Zoltán kezdeményezésére nagyon erős kosárlabda csapatok alakultak.  A három évtizede elhunyt Szántó Zoltán nemcsak remek játékos és vezető (a Zala megyei Kosárlabda Szövetség elnöke), hanem kiváló edző is volt. Férfi vonalon nála kezdett játszani Szendrey S., Bojtos, Iglódi I., Fehér L., Béres és Radics. Közülük volt aki NB I-ben dobogón végzett csapatban szerepelt később a fővárosban.

Aztán az 1960-as évek közepén elsősorban a Dr. Mező Ferenc Gimnázium tanulói közül nála játszott Hocz, Széki, Bugár, Fraknói, Badacsonyi, és Kaczor Jenő irányításával kiváló női kosárlabdacsapat körvonalazódott Nagykanizsán. 1967-ben két remek játékos, Tóth Erzsébet és Gábor Erzsébet vezérletével az NB II-ben ezüstérmes lett a csapat – a Vegyipari középiskola udvarán rendezték meccseiket. Akadt olyan, amikor ketten együtt 70 pontot szórtak, de olyan is, amikor Gábor egyedül 54 (!)-et, pedig akkor még nem volt hárompontos dobás.

Egy évvel később pedig a város már teljesen kosárlázban égett, a vasút melletti Cserháti csarnok vasárnap délelőttönként kicsinek bizonyult - a csapat pedig sorra nyerte a mérkőzéseit. 

Az utolsó fordulóban, 1968. november 26-án a Magyar Pamut csapata érkezett, az NVTE pedig 108:27-es, elképesztő arányban győzött  (Gábor 37 ponttal Széki 18 ponttal zárt).

A csapat így állt fel: Hágner, Magyar, Hocz, Gábor, Széki. Csere: Takács, Gregor, Bugár, Csaba. Az együttes nélkülözhetetlen tagja volt Izsák József szakosztály vezető, Csögör József intéző, Kaczor Jenő edző és a 6. játékosnak számító lelkes közönség.

Elképesztő ünneplés volt a 100. pontnál (Széki Zsuzsa szerezte), valamint a bajnoki aranyak átadásánál is - ugyanakkor ünnepelte a ZTE labdarúgócsapata szintén az NB II-es bajnoki címet.

Zala megyében 1968-ban az év együttesének választották a NVTE női kosárlabda együttesét, a ZTE labdarúgó és röplabda csapatai előtt.

Külön kell szólni a csapat klasszisáról, Gábor Erzsébetről, aki abban az évben a bajnoki meccseken 621 pontot dobott az NB II-ben, és Zalában az év 2. legjobb sportolójának választották (Vasvári Mária súlylökő mögött) a Zalai Hírlap év végi szavazásán.

Következhetett - a város történetében először - az NB I.

Akkor nemhogy idegenlégiós, de még más városból érkező sem került a csapathoz, így változatlan kerettel – alig 20 év átlag életkorral – az élvonal legfiatalabb és legcsinosabb csapata részvételével kezdtek a TFSE ellen.

A csapat erejét jól jelzi, hogy 1969. február végén felkészülési meccsen idegenben győzték le a Pécs együttesét 63-62-re - Magyar, Simon, Hocz, Széki, és Gábor voltak kezdők, a cseresorban pedig Hágner, Gregor, Csaba, Bugár, Takács, Bíró, valamint Kovács. Gábor 32, Széki 17 pontot szerzett.

A diadalmenetnek köszönhetően március 29-én az Európa bajnoki ezüstérmes Jugoszlávia játszott a Vasutas csarnokban, és nyert 115:43-ra.

Indult az NB I a TFSE ellen, de az már egy másik történet. Érdekesség, hogy éppen akkor változott az NVTE elnevezés MÁV NTE névre.

A fél évszázaddal ezelőtti kosárlabda nagykanizsai hősei Nagykanizsán és Zala megyében is sporttörténelmet írtak. Fellendült az utánpótlásképzés, a vasutas ificsapat Kovács Magdolna vezérletével országos döntőbe jutott.

A bajnokcsapat tagjai pedig Hocz Erikával, Gábor Erzsébettel – becenevén Csúzlival - az élükön hihetetlen népszerűségnek örvendtek a városban. Később Széki Zsuzsa a BEAC NB I-es élcsapatában, Tóth Erzsébet Pécsett, Kovács Magdolna pedig egy későbbi korszak nagykanizsai vasutas együttesével, majd edzőként élt meg sikeres karriert, Gábor Erzsébet pedig válogatott kerettagságig jutott.

Bizton állítom, aki látta Csaba Márta kétkezes távoli dobásait, Hágner Katalin félpályás pontjait és a BEAC ellen győzelmet jelentő érő kísérleteit, Gábor ponterősségét, Hocz Erika centerjátékát, és átélte a Cserhátiban azokat a 350 néző előtt rendezett derbiket, sohasem felejti a kanizsai bajnokokat, akiket december közepén az 50. évforduló alkalmából külön is ünnepel a város és a kosárlabda társadalom.

A fél évszázaddal ezelőtti bajnokcsapatból már nem lehet a földi pályán Hágner és Gregor, de ők társaikkal együtt aranybetűkkel íratták nevüket Nagykanizsa és Zala megye sporttörténelmébe.                                    

 Dr. Iglódi Endre