Kovács Balázs  

Akosárlabda játék legfontosabb technikai eleme, a játék lényegének akosárszerzésnek az eszköze, módja lehetősége. A labdát nagyon sok féleképpen belehet juttatni a gyűrűbe, de ezek a dobás fajták elsajátítása egy nehéz feladat.Sokan dobnak viszonylag eredményesen, jó százalékkal (mert sokat gyakorolnak),de igazán szép technikával mégis kevesen rendelkeznek. A dobás a kosárlabdalegösszetettebb eleme, hiszen végrehajtása során a játékos egész teste résztvesz a folyamatban, és mindennek fontos szerepe van. Nehézséget okoz továbbá azoktatásánál, hogy nem csak helyes technika, hanem elegendő fizikai erő isszükséges hozzá, így mivel a sportágat mostanában már 4-6 éves korban elkezdika gyerekek, sajnos gyakran előfordulnak a fizikai erő hiánya miatt úgy nevezett„súlylökő” és egyéb rossz dobási technikák.

Adobásoknak több fajtái vannak. A teljesség igénye nélkül az állóhelyből történődobás, melyet lehet kapott labdával, vagy labdavezetésből megállássalvégrehajtani, a túllépésből történő dobások, a ziccer dobások, melyek lehetnekpincér, fektetett, horogdobások, pörgetett dobások, páros lábról felugorvavégrehajtott tempó dobás, pöcizés és a dobások egy fajtáját képezi a zsákolásis. A következőkben én a legkisebb korosztály számára tanítandó állóhelybőltörténő dobást, mely a büntető dobást illetve a későbbi tempó dobást készítielő, fejtem ki bővebben.

Mindenki nagyon vágyik arra, hogy kosarat dobjon, de csak kevesenvágynak arra, főleg 5-10 évesen, hogy szép technikával dobjanak. Az első éslegkomolyabb fejtörést az edző számára az jelenti, hogy a gyerek nagyon boldogha rossz technikával kosarat dob, még szomorkodik, hogyha szép és helyesdobótechnikával elhibáz egy dobást. Az edzőnek el kell érnie, hogy a gyerekekmegértsék, és úgy gondolkodjatok, hogy törekedjenek a jó technikára, hiszenhosszabb távon ezzel lehetnek eredményesek. Fontos, hogy mindig kapjondicséretet egy jól végrehajtott dobás, még ha sikertelen is, hogy meg legyen apozitív visszajelzése. Na de, mi is az a helyes dobótechnika:

 

1.    Fel kell vennem egy egyensúlyilábhelyzetet. Terpeszállásban, vállszélességnél kicsit kisebben, a dobó kézzelazonos lábam egy kicsivel (fél lábfej) előrébb.

2.    Fontos, hogy a lábfejekpárhuzamosak legyenek és a gyűrű felé nézzenek.

3.    A térdek hasonlóan a lábfejhezelőre, a gyűrű irányába mutassanak, ne kifelé álljanak és legyenek enyhénbehajlítva.

4.    A dobó kéz fontossága. Dobni egykézzel kell. A másik kezünk csak stabilitást és védelmet ad.

5.    A labda a dobókézben üljön ahomlokunk felett és a felkarunk vízszintes, az alkarunk függőleges legyen,derékszöget zárjanak.

6.    A labda a dobókéz ujj párnáinüljön, ne menjen bele a tenyérbe, egy kis rés legyen a tenyér és az ujjakközött.

7.    A dobási folyamat sorrendje: 1.könyék nyújt 2. csukló csapódik 3. dobás után ott tartja a kezét (integet,belenyúl a befőttes üvegbe …)

8.    A labdának visszafelé kellpörögni, a dobást szépen végig kell kísérni az ujjaknak, a két dobó ujj amutató és a középső ujj a gyűrűbe kell, hogy mutasson.

 

Ezekbőlis láthatjuk, hogy ez egy igen bonyolult technikai elem. De vajon képes-emegtanulni egy 5-10 éves gyerek mindent amit a dobásról tudni kell.

A válasz igen. Afontos az a fokozatosság, a dobás technikai részleteinek lépésekben egymásraépülő oktatása és precíz megkövetelése. A tanulási folyamat hosszú, deelengedhetetlen, a rossz technika később (serdülő-kadet korban) csak nagyonnehezen, vagy egyáltalán nem korrigálható.

Nézzük mire miértés hogyan is kell odafigyelni.

Adobásnál elengedhetetlen, hogy stabil egyensúlyi helyzetben legyünk. Ehhezszükséges a megfelelő terpesz, az egyenes törzs, az enyhén hajlított láb, a lábteljesen a talajon van (nem lábujjhegyen állunk). Amikor a gyerekek beállnakdobni, győződjünk meg róla, hogy egyensúlyba vannak-e, ha nem lehet könnyenkibillenteni őket, akkor következhet a labda.

Alabda fogása. Ezt is érdemes külön gyakorlatban gyakorolni. Vagy a földrőlfelvéve vagy a egy passzt átvéve. A földről való felvételnél még mielőttmegfognánk a labdát, beállíthatjuk a gyerekek kezét. Tegyék rá a dobókezüket alabdára, az ujjaikat nyissák szét, majd a támasztó kezüket tegyék oldalra, úgyhogy a két kéz hüvelykujja egy pár centire legyen egymástól és egy V alakotformáljon.

Ezutána labdafelvételből a dobásra való felkészítés következik. Fontos alapelvkéntmeg kell tanítani, hogy a labda alatt kell látni a gyűrűt a játékosnak, akkorlesz jó helyen a homloknál / homlok felett a labda. Fontos, hogy ne kerüljön kioldalra a vállhoz, ne kerüljön le a mellkas illetve az áll elé, illetve a labdafelvétele közben a kezek továbbra is maradjanak a helyes beállított helyzetben.

Amikoreljutottunk oda, hogy a jó helyen és helyes fogásban van a labda, akkor márközel járunk, hogy eldobjuk a labdát. A dobásnál az egésztest részt vesz. Ittlesz fontos a behajlított láb, hiszen a karral összhangban a láb és a karegyszerre nyúlik ki, a dobás végén pedig a csukló megy rá. Mind a háromdobó-hajlító ízület azonos munkát végez, kb. ugyanakkora terjedelemben 20-20centit.

Adobás mozdulatsorában fontos szerepet játszik az elengedés sebessége. Meg kelltalálni azt a közép utat, amikor a labda megfelelően pörög. A dobás nem lehetsem túl gyors, kapkodós, sem túl lassú.

Tekintetünka dobás előtt közvetlen és a dobás kezdetén a gyűrűre fókuszálódik, a labdaelengedése után a labda ívét követi a szem.

Alabdának szép ívet kell bejárni, melyhez kb. 45 fokos karszögben kellelengedni. Itt fontos megjegyezni, hogy sok eredménytelen dobás oka, hogy alabda nagyon lapos ívben érkezik a gyűrű felé, melynek szinte nincs fizikaiesélye a gyűrűbe jutni. Ez a kisebbeknél forduló elő gyakran, akik távolról,fizikai erő hiányában a labdát tolva kis ívben engedik el a labdát. Ezértfontos, hogy a fiatalok esetében a megfelelő dobótávolságról gyakoroltassunk,akár úgyis, hogy a gyerek egy zsámolyról vagy padról dob.

Adobásnál kiemelt szerepet kap a törzs és a törzs izmai. Ezt sokszor elfelejtikés mivel nem is egyszerű ezeknek az izmokat erősíteni, sok játékos ennek hiányamiatt nem tud később megfelelő eredményességgel dobni.

 

A dobás oktatásánakmenete és gyakorlatai:

1.    A megfelelő alapállás és a labdafelvétele.

Labda a földönmagunk előtt, vagy a lábunk között, jelre labda megfogás, következő jelre alabda felkészítése, láb behajlítása.

2.    A dobás mozdulatsora

A felkészítettlabda eldobása előtt rávezető és előkészítő gyakorlatokat végezzünk. Elsőnek alabda pörgetését próbáljuk ki, csak pár centire engedjük el labdát úgy, hogypörögjön vissza a kezünkbe. Gyakoroljuk a dobást úgy, hogy a támasz kezünkettegyük a csípőre illetve először csak magunk elé pörgessük a labdát, vagy párlépés távolságból a falra dobjunk vagy a csapattársának ívelje át a labdát.

Ezek az elemekkiiskolázása nagyon fontos, és ezeket az elején nem kell gyűrűre gyakorolni,mert az elején a dobások nagyrészt sikertelenek lennének, és a gyerekek inkábbarra törekednének, hogy bemenjen a labda, mintsem a helyes technikára.

3.    Aki már közelít a jó technikához,állítsuk oda a mini palánkhoz, még kisebbeknél akár állítsuk fel egy zsámolyraés helyes távolságból gyakoroljuk a dobást a gyűrűbe. Fontos, hogy a helyestechnika mindig dicséretet kapjon, a helytelen technika pedig javítást, mégakkor is, ha az a gyűrűbe talál.

A dobás (és mindentechnikai elem, de a dobásnál különösen) tanulásánál az lenne a legjobb, ha egycsapatnál több edző, kisebb létszámú csoportokra bontva gyakoroltatná avégrehajtást a megfelelő hibajavítás miatt.

 

Gyakorlatok a dobáselsajátításához:

            Labda pörgetése álló helyzetben(csak dobókéz – támaszkéz is)

            Dobó mozdulat gyakorlása állóhelyzetben (csak dobókéz – támaszkéz is)

                        Labda feldobása magasra,labda pörgetése, labda a kézbe érkezzen vissza

                        Labda dobása magunk elé,pl. 10 centivel egy vonal mögé állunk és a labdának a vonalra kell hullnia(csak dobókéz – támaszkéz is)

                        Labda dobása falhoz vagytársnak kijelölt távolságból (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Dobás gyűrűbe közelről (esetlegzsámolyról) (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Labdavezetésből megállás, sarkazás,kosárra dobás (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Átadás átvétele, kosárra dobás (csakdobókéz – támaszkéz is)

            Lepattanó szerzés szimulálása (pl.:feldobott labda levegőben elkapása, abból dobás)

 

A felsoroltgyakorlatok is a tanulás folyamatát jelzik. Az utolsó feladatok természetesenmár a alapok elsajátítása után, megfelelő fizikai állapotban sokaknál csakmagasabb korosztályban végeztethetők illetve a tempó dobásra is rávezetőfeladatok lehetnek.

A dobás oktatásávalkapcsolatban kiemelném, hogy nekünk edzőnknek nem szabad sajnálni rá sem azenergiát, sem az időt és mindig követeljük meg a helyes és PONTOS végrehajtást.A kis korban megtanult rossz beidegződések később nagyon nehezen korrigálhatók,és a jó dobótechnika elsajátítása elengedhetetlen, ahhoz hogy játékosainkbólnemzetközi szintű élsportolók lehessenek.

 

Készítette: KovácsBalázs