Forrás: Nemzeti Sport, Németh Andrea
Fotó: Czerkl Gábor
Hogy milyen érzés sztárcsapatban játszani? Főként úgy, hogy az ember még véletlenül sem sztár? Megtisztelő – a felkérés miatt is természetesen, de leginkább a játékostársak személye miatt.
És furcsa módon nem elsősorban a sportág történetének legjobb sakkozónőjére, a női világranglistát 25 éve vezető Polgár Juditra, a 110-szeres válogatott kosárlabdázónőre, Zsolnay Gyöngyire, a kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok kajakosra, Horváth Gáborra, a nyolcszoros magyar bajnok, 110-szeres válogatott kosárlabdázóra, Mészáros Zalánra gondolok. És nem is az egyik legeredményesebb magyar kosárlabdaedzőre, Rezák Lászlóra, a sportágat korábban testnevelő tanárként, edzőként, az utóbbi években a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökeként szolgáló Szalay Ferencre vagy a sportért és ifjúságért felelős államtitkárra, a csepeli kosarasmúltját letagadni sem tudó Simicskó Istvánra.
Jóval inkább arra a több száz gyerekre, akik a budapesti Gabányi László Sportcsarnokban péntek reggel tíz órakor vették kezükbe a kosárlabdát, hogy hat csoportban, hat pályán körmérkőzéses alapon eldöntsék estére a megyék győzteseit képviselő 25 csapat közül, melyik nyeri a „Dobd a kosárba!” országos jamboree-t. Annak a 2012-ben Zsolnay Gyöngyi és Rezák László szakmai felügyeletével kezdett sportágfejlesztési programnak a döntőjét, amelyhez idén nyolcezer gyerek csatlakozott s amelynek során kosárra dobás csak játékidőn kívül volt… Az ügyességfejlesztés fokozatosságát betartva ugyanis az első és második osztályosoknak kiírt labdás sorversenyt a harmadik és negyedik osztályosoknak idén az „Add tovább!” pontszerző játék követte. A négyszer ötperces játékidő alatt a csapatonként öt-öt fiú és lány csak passzolt, passzolt és passzolt, leütés, labdavezetés, kosárra dobás nélkül. Viszont futott, ugrott, helyezkedett, védekezett – ellenünk, narancssárga pólós, velük rohangáló, ugrabugráló, a játékidő végére inkább csak utánuk loholó, lihegő „sztárok” ellen is.
„Jöttem, mert Zsolnay Gyöngyi invitált, pedig a kosárlabda – a termetemből fakadóan – nem az én sportágam. Nyolcvanhétben egy svájci verseny idején kosaraztam legutóbb a barátaimmal. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy újra ráálltam, óriási élmény volt!” – összegzett gyöngyöző homlokkal, de mosolyogva Polgár Judit.
Óriási. Velük, a sztárokkal, de leginkább a több száz gyerekkel együtt játszani.