Elsősorban akaraterejében és szívében bízhatott a válogatott a nápolyi „kiruccanás” előtt, hiszen már az első meccset megelőzően hátrányban volt tapasztalatlansága miatt. Mint később kiderült, más szempontból is lemaradásban vagyunk a többi, A-csoportos csapattal szemben.

A csoportkörben egy remek – csehek elleni – sikerrel nyitottunk, ám a görögök és az oroszok jobbak voltak nálunk. Az új lebonyolítási rendszernek „köszönhetően” esélyünk sem volt a javításra: azonnal a kiesés elkerüléséért kellett harcolnunk. A fehéroroszok elleni mínusz 20 pont törést jelentett, amit a svédek elleni győzelem sem feledtethetett. A belorussz-vereség azt jelentette, hogy a magyar-német találkozó tét nélkülivé vált – mindkét csapat kiesett a B-divízióba.

„Kétszer is a körbeverés áldozatai lettünk. Az egész lebonyolítás képtelensége, hogy mi három győzelemmel kiestünk, a litvánok pedig egyetlen egy sikerrel tizenkettedikek lettek. A csoportok negyedik helyén végző csapatoknak esélyük sem volt a javításra. Szerencsénk se volt, de el kell ismerni, jelenleg ennyit tud a magyar kosárlabda. Mi körülbelül a nyolc-tíz évvel ezelőtti szintet képviseljük, míg sokat elmond, hogy azok a belgák játszhatták a döntőt a spanyolokkal, akik néhány évvel ezelőtt sehol sem voltak még” – mondta Debreceni Eszter.

Ahogy a statisztikákat böngészi az ember, feltűnő, mennyire egyemberes volt a válogatott. Barta Brigitta, ameddig bírta, a hátán cipelte a többieket. A Vasas-Csata kosarasa mind lepattanózásban, mind pontokban a csapat legjobbja volt.

„Valóban ráépült a válogatott. De hozzá kell tennem, hogy kevés olyan emberünk volt, akinek lett volna legalább minimális nemzetközi rutinja. Brigi pedig már korábban is szerepelt Eb-n, ő az, aki nemzetközi szinten is megállja a helyét. Rajta kívül még az irányítóink is jól teljesítettek, ám bedobónk szinte nem is volt, két-három pontokat dobtak a meccseken. A zóna elleni játékunk, pedig nagyon gyenge volt.”

„Nem lehet a lányokat hibáztatni, hiszen úgy gondolom, mindent megtettek, rendesen dolgoztak. Azt hiszem, a klubedzőknek néhány napra ki kéne jönniük egy ilyen eseményre, hogy megnézzék otthoni alapembereik mit tudnak a nemzetközi porondon. Az eredménykényszer helyett az utánpótlás-nevelés lenne a fontos. Összességében mindenesetre nem bántam meg a szövetségi edzőséget. Sok tapasztalattal jöttem haza Olaszországból, most már tudom, hogy min kellene változtatnom – nekem is! Például sokkal többet kéne törekednem az egyéni képzésre, hiszen ha csak egy-két gyerek kerül ki ebből a korosztályból profiként, már az is óriási dolog lenne” – foglalta össze a tanulságokat Debreceni Eszter, aki még nem tudja, hogy jövőre is ő irányítja-e az U16-osokat. Immáron a B-divízióban.

É.Z.