Bodnár Péter: látni, kik alkothatják a 2020-as évek női válogatottjának gerincét
23
Jul
2019
Bodnár Péter: látni, kik alkothatják a 2020-as évek női válogatottjának gerincét
2019. július 23.  |  10:27
Minden fronton "szárnyal" a női szakág a magyar kosárlabdázásban, a szövetség pedig pályázott a 2021-es férfi Eb egy csoportjának rendezésre, ám nem nyert. Összesen 9 csapatunk indul a következő évadban a nemzetközi kupákban - volt miről beszélgetni Bodnár Péterrel, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkárával.
 
- Egészen friss az "élmény", nem nyert a 2021-es férfi  magyar pályázat hétfőn, Münchenben. Nagyon csalódott volt a magyar küldöttség?
 
- Volt olyan tagja küldöttségünknek, aki igen - felelte a főtitkár. - Aki azonban ismeri a FIBA döntési mechanizmusát, tudja, nem mindig a rendelkezésre álló objektív szempontok alapján dönt a testület. Előfordul, hogy más, akár politikai szempontok, vagy a sportág adott országban történő előmozdításának szempontjai is dominálhatnak, így rendezhet most egy olyan ország csoportkört, ahol még egy kapavágás sem történt a férfi Eb előírásainak megfelelő csarnok, aréna felépítése kapcsán.
 
- A "befutók" - Németország, Csehország, Olaszország és Grúzia - névsora alapján valószínűsítjük: a grúzokra gondolt...
 
- Így van! Az egyenes kieséses szakasz rendezését csak a németek vállalták, így adott volt, hogy ők ott lesznek a négy rendező ország között. Grúzia prezentációján nagyot "dobott", hogy nagyszámú küldöttségük részeként államelnök asszonyuk személyesen jelent meg, s vállalt garanciát a prezentációban bemutatott aréna időben történő felépítésért, így aztán Grúzia megelőzött minket, a szlovénokat és az észteket.
 
- A magyar szövetség milyen konklúziókat vont le?
 
- A sportdiplomáciában nincs helye sértődöttségnek, az ilyen helyzeteket további céljaink elérése érdekében kell felhasználnunk! Mivel ilyenkor a döntéshozók is érzik, objektív szempontok alapján kik lehettek volna a befutók, kedvezőbb feltételekkel mehetünk neki a más események megrendezésére vonatkozó tárgyalásoknak. Az első ilyen megbeszélésre heteken belül sor kerül a FIBA genfi központjában, aminek fókusza már nem kontinentális, hanem világverseny vagy olimpiai selejtező is lehet...
 
- A női szakág sikert sikerre halmoz. Az utóbbi hetekben az U18-as Eb-n, valamint 3x3-as vb-n ezüstérmet szereztünk, a felnőtt Eb-n pedig a legjobb nyolc közé jutottunk - eredményei alapján nem lehet rossz érzés magyar kosaras vezetőnek lenni...
 
- Ez kétségtelenül így van, de nem szűkíteném le az utóbbi hetek, egy-két hónap eredményeire. Az előző években is látszott már markánsan az előrelépés. A női szakág mind utánpótlásban, mind pedig a 3x3-as szakágban folyamatosan szállította a sikereket, a férfi felnőtt válogatott pedig bravúrokat is bemutatva, erőn felül szerepelve közel állt ahhoz, hogy vb-résztvevő legyen.
 
- A 3X3-as vb időben nagyon közel esett a női Európa-bajnoksághoz, és a vb-ezüstérmes 3x3-as válogatott több tagja is szerepelt a hagyományos szakág selejtezőin. Bevezetné egy kicsit a szurkolókat a "kulisszák mögé", volt szükség szövetségi részről némi házon belüli "diplomáciára" a két szakág szakvezetése között?
 
- Ennek kapcsán először is szeretném leszögezni: az MKOSZ számára mindkét szakág kiemelt stratégiai fontosságú. Az egész 3x3 stratégiánk közel 8 éve arra épült, hogy a 3x3 olimpiai szakág lesz, és ezt a kiugrási lehetőséget kihasználva újra magyar kosárlabda válogatott lehessen kint az olimpián. Közel négy évtizede, 1980 óta nem szerepelt magyar válogatott olimpiai kosárlabda tornán. Négy évvel azt követően, Los Angelesre ugyan kiharcolta a női válogatott a szereplést, s azon generáció tagjai számára ma is nagyon fájó, hogy politikai okokból azon az olimpián nem indulhattak magyar sportolók. Visszatérve a jelenbe, s a kérdésre felelve, nem tagadom, annak érdekében, hogy mind a két szakág sikeresen szerepelhessen, igenis kellett "balanszírozni", ha úgy tetszik, közvetíteni a maguk szakmai szempontjából teljesen logikusan érvelő két szakvezető, Székely Norbert és Károlyi Andrea között, mielőtt a két válogatott keret névsora az elnökség elé, majd kihirdetésre került volna. Ennek kapcsán szeretnék még egy dolgot megjegyezni. A korábbi honosított játékosok, Quigley és Vandersloot "vérprofik" voltak, tehát ami szerződésükben szerepelt, az első betűtől az utolsóig teljesítették. Ugyanakkor a 3x3-as válogatottba Goree Ceysha, a hagyományos nemzeti csapatba pedig Turner Yvonne személyében olyan játékosok kerültek, akik egyrészt a válogatottba kerülésük előtt több évet kosaraztak Magyarországon, és ennek is köszönhetően szívvel-lélekkel segítették a két szakág válogatottját. Nem üzleti, hanem érzelmi alapon lettek válogatottak, ami azért sokkal hasznosabb.
 
- Ha már az olimpiát említette, milyen esélyei vannak a női 3x3-as válogatottnak?
 
- Azzal, hogy a világbajnokságon dobogós lett, óriásit lépett a csapat a szereplés felé, kivívta ugyanis a kvalifikációs tornán való részvételt. Két kvalifikációs verseny lesz, az első selejtezőre jövő tavasszal kerül majd sor, szövetségünk latolgatja, pályázzon-e valamelyik selejtező megrendezésére...
 
- A női utánpótlás az utóbbi években sorra hozza a dobogós helyezéseket, ugyanakkor sokuk számára talán most következik pályafutásuk legnehezebb időszaka - utánpótlás korú játékosokból felnőttek lesznek, és nem ritkán nemzetközi kupákban szereplő csapatokban kellene "megvetniük a lábukat", s fejlődni. Hogy látja a (közel)jövő magyar női kosárlabdáját?
 
- A nemrég rendezett női Eb és annak selejtező sorozata megmutatta, hogy fiatalabb játékosoknak nemzetközi szinten jegyzett klasszis légiósok ellen komoly edzésmunkát folytatva, de mérkőzéseken aránylag keveset szerepelve is lehet kiváló teljesítményt nyújtani. Azt is láttuk viszont, hogy a kritikus helyzetekben a magas szintű meccsrutin hiánya okán megremeghet a kéz. A teljesség igénye nélkül Határ Bernadett, Dubei Debóra és Studer Ágnes is bizonyította, ha a jövő válogatottja rájuk épül, akkor stabil alapokon nyugszik majd. Az ember persze eljátszik a gondolattal, vajon akkor mi lett volna, ha mondjuk klubcsapataikban mindannyian olyan meghatározó szerepet tölthettek volna be, mint pl. Studer Ági... Amit már most kijelenthetek: hosszabb távon gondolkodva talán az egészben az a leginkább örömteli, hogy az idei és az előző évek remek utánpótlás válogatott eredményei alapján már most kezd körvonalazódni, kik is alkothatják majd a következő évtized, a 2020-as évek remélhetőleg nemzetközi szinten is egyre eredményesebb és ütőképesebb magyar női válogatottját.
 
- A sok siker mellett azért a férfi utánpótlás válogatottak nem kényeztették el a sportág hazai barátait...
 
- Az eredményesebb szereplés és a szakmai összhang megléte kapcsán kértük fel a felnőtt kapitányokat együttműködésre az utánpótlás együttesekkel, azok szövetségi edzőivel, szakmai stábjaival. Emellett elindítottunk egy fizikai képességfejlesztő programot. Köztudott, talán ezen a területen volt/van a legnagyobb lemaradásunk, ugyanakkor itt lehet a legkönnyebben, a leglátványosabb előrelépést elérni - "csak" dolgozni, edzeni kell. Ez egyébként nem csak a mi sportágunkban gond, a programot több sportággal közösen, mégis bizonyos mértékig természetesen kosárlabda-specifikusan indítottuk el, nagyon remélem, hamarosan látszanak az eredményei. Egy biztos: a férfi utánpótlás vonal eredményessége érdekében sürgős, akár radikális lépéseket kell tennünk, mert az elmúlt évek tendenciájával nem lehetünk elégedettek! Azt pedig, hogy nincsenek tehetséges fiúk, vagy nincs elég merítési lehetőség, nekem senki ne próbálja beadni!
 
- Térjünk át a klubokra, a bajnokságokra. Női Euroliga-döntőt rendezett Sopron, ez mit jelenthet, és mi várható a következő években a nemzetközi porondon csapatainktól?
 
- Az, hogy Sopron másodszor is Final Fourt rendezett, a klub sportsikere mellett az MKOSZ lobbierejének és a kormányzat támogatásának volt köszönhető - rengetegen nézték vagy a helyszínen, vagy televízióban, s talán sok fiatal ennek kapcsán kapott kedvet a kosarazáshoz, szóval sok pozitív hozadéka lehet. A következő évadban a mezőny fele, hat női csapat indul a nemzetközi porondon. A férfi szakág nézettség tekintetében továbbra is "zászlóshajója" a magyar kosárlabda sportnak kiegyensúlyozottságával, kiszámíthatatlanságával. A férfi NB I kiegyensúlyozottságát mi sem mutatja jobban, mint hogy egy példátlan sérüléshullám elég egy kiváló csapatnak ahhoz, hogy végül a dobogóról is lecsússzon! Az első három, a nemzetközi porondra való kijutást jelentő bajnoki helyezés megszerzéséért óriási a harc, a szövetség pedig próbálja az európai színpadra kilépő csapatokat több módon is segíteni. Köszönet mindenkinek, tulajdonosoknak, önkormányzatoknak, akik a forrásokat előteremtik a klubok részére, az ő segítségüknek is köszönhető, hogy újabban jóval nagyobb az érdeklődés a kupaszereplés iránt.
 
- Újra "tombol" az "Amerika-láz", ismét sok fiatal választja a középiskola elvégzése után, hogy az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait és a kosarazást. Ennek milyen "hozadéka" lehet?
 
- Ez nem csak magyar probléma, tőlünk nagyobb kosárlabda nemzetek is küzdenek ezzel... azt kell mondjam, tőlünk még aránylag kevesen mennek ki. A franciák ennek kapcsán már írtak levelet a FIBA-nak, kérve a folyamat szabályozását és megállítását, hiszen az állami támogatást hazájuk kosárlabdájának fejlesztésére kapják, azonban a kosárlabda sportágnak köszönhetően amerikai egyetemre kijutó sportolók nagy része a sportág számára hosszútávon elveszik, abból az adott ország kosárlabdázása a tapasztalatok alapján többé már nem profitál. Ami minket illet, tapasztalataink hasonlóak, kevés kivételtől eltekintve, akik kimentek Amerikába egyetemre, ők sajnos "elvesztek" a magyar válogatott, illetve a magyar kosárlabdázás számára.
 
- A létesítményhelyzet, ahogy több sportágban, úgy a kosárlabdában is folyamatosan fejlődött az utóbbi években. Folytatódik a tendencia?
 
- Folytatódhat, de a TAO-szabályozás megváltozása miatt kicsit másként, mint eddig. Tekintettel arra, hogy a 2019. évre már létezik egy felső határ a létesítményfejlesztésre fordítandó összegekre, így a nagy, több milliárdos sportcsarnokok építésében már nem tudunk szerepet vállalni, kisebb munkacsarnokok, tornatermek viszont továbbra is épülnek vagy megújulnak.

Megyei szövetségek