Férfi NB I B, piros csoport: A MAFC és a Nyíregyháza sajnálhatja igazán...
15
Jun
2020
Férfi NB I B, piros csoport: A MAFC és a Nyíregyháza sajnálhatja igazán...
2020. június 15.  |  13:50
A Veszprémnek és a Nagykőrösnek 2-2, a többi csapatnak 3-3 mérkőzése volt hátra a férfi NB I B piros csoportjának alapszakaszából, amikor a járvány miatt beszüntették a bajnokságot. A másodosztályú bajnokságokat elemző sorozatunk zárásaként ezt a rendkívül színvonalas, kiegyensúlyozott csoport eseményeit vesszük górcső alá.
 
Ami a csoport megnyeréséért zajló csatát illeti: a csonka szezon végén egyértelmű, hogy leginkább az első két helyen álló együttes, a MAFC és a Nyíregyháza sajnálhatja, hogy félbeszakadt a bajnokság: az szinte biztosra vehető, hogy e két gárda kezdte volna az első két helyről a rájátszást, azaz pályaelőnye lett volna, s ha ezt érvényesíti... Tegyük azonban azonnal hozzá, hogy az előző két évad bebizonyította, nem mindig, s nem feltétlenül előny a pályaelőny: tavaly előtt a TF-BP a negyedik, tavaly az Oroszlány a harmadik helyről indulva nyerte meg a bajnokságot, s jutott föl az élvonalba. Ezzel együtt, bár mindkét éllovas vereséggel zárta a csonka szezont, a MAFC és a Nyíregyháza szereplése volt a legkiegyensúlyozottabb, megérdemelten zárták az első két helyen a csonka évadot.
 
Túlzás lenne azt állítani, hogy könnyen összeállt a MAFC játéka. A nyitányon, Veszprémben rangadót vesztett, majd 7 forduló után 4-3-mal állt a fővárosi együttes. A visszafogott kezdésben a mélypont az MTK otthonában elszenvedett sima, 87-64-es fiaskó volt. A november 24-én Budafokon elszenvedett vereség után azonban "egyenesbe került" a gárda, amely Nyíregyházán is nyerni tudott. Egy négyes győzelmi sorozat után jött egy váratlannak mondható hazai vereség a TF-BP csapatától, amelyet e meccsen debütálva bravúrra vezetett Ivosev Tamás. Ettől kezdve azonban megállíthatatlanná vált a MAFC, amely egy 10-es győzelmi sorozatot épített föl, s ez ebben a rendkívül kiélezett, kiegyenlített ligában óriási eredmény. A pazar győzelmi szériának Baján lett vége a csonka szezon utolsó fordulójában. A csapatot a Ryan Richmond-Tóth Péter-Harazin Tamás trió "vitte vállain". Richmond 20 pont fölötti átlaggal a pontlista negyedik helyére futott be, Tóth rendkívül sokoldalúan, eredményesen, s hasznosan kosarazott 15 pont fölötti, valamint közel 6 lepattanós és gólpasszos átlaggal, Harazin pedig 11 pont és 6 pattanó fölött átlagolva "hozta, amiért hozták". Melléjük nőtt föl Katona Bence, Csapai Péter és Bordács Soma, valamint a hasznos, stabilitást adó két "ős-MAFC-os", Misek Levente és Lakits András. Nagyjából ez a nyolc játékos "húzta" a gárdát,  s ami igazán veszélyessé tette a MAFC-ot, hogy közülük négyen is 35 és 40% közötti, tehát átlagon felülinek mondható hatékonysággal tripláztak. A remek, 10 meccses nyerő szériában óriási szerepe volt annak, hogy Hencsey Tamás együttese nagyjából ettől kezdve tudta a legteljesebb mértékig kiaknázni a légiós Richmond képességeit. Az addig elég hullámzóan teljesítő, s nagyrészt a kosárszerzésre koncentráló amerikai ettől kezdve amellett, hogy továbbra is rendre 20 pont fölött "hozott", az előkészítésből sokkal hatékonyabban vette ki részét, mint korábban - ritkán zárt mérkőzést 5 gólpassz alatt.
 
A MAFC-cal azonos mérleggel, 18-5-tel záró Hübner-Nyíregyháza BS a fővárosiaknál is rosszabbul, két vereséggel kezdte a szezont: Siska János legénysége előbb Baján, majd a Vasas otthonában maradt alul. Ekkor következett a Veszprém elleni rangadó, amelyet roppant simán, 105-87-re nyert meg a szabolcsi gárda. Ez a diadal egy 9 meccses győzelmi széria kezdetét jelentette, amelynek egyik, ha nem a legértékesebb "eleme" a Budafokon aratott kiütéses, 99-67-es parádé volt. Hazai környezetben szakadt meg a remek sorozat: a MAFC drámai csatában 94-92-re győzött Nyíregyházán. A vereség nem törte meg a Kék Cápák lendületét, 9-3 után zsinórban újabb 8 mérkőzést "húztak be" Bus Ivánék. A csonka szezon vége, zárása azonban nem sikerült túl jól az együttesnek, amely a TF, majd a BKG otthonában is alulmaradt, s közben hozott egy "kötelezőt" a Nagykőrös ellen. A gárda - és az egész liga - egyik legjobbja a légiós hátvéd, Brynton Hobbs volt, közel 24,5 pontos és 30 fölötti teljesítményindexes átlagával mindkét rangsor második helyén végzett. A rutinos, korábbi válogatott Tóth Gergely centerben hozta magát 17 fölötti pont és 24 fölötti teljesítményindex átlaggal, utóbbi rangsorban a nyolcadik helyen zárva a csonka évadot. A mezőnyben játszva is 7 fölötti lepattanós átlagot nyújtó Bazsó Brúnó nagy mezőnymunkával, hasznos játékkal, Bus Iván pedig 7 fölött gólpassz átlagával - harmadik hely e rangsorban -, a játék hatékony szervezésével segítette csapatát.
 
A harmadik helyre az a Veszprém futott be, amelyről sokáig úgy tűnt, akár "lépésben" is megnyerheti a bajnokságot. Ha visszaemlékszünk, a MAFC állt 4-3-mal, a Nyíregyháza pedig 0-2-vel kezdett. Nos, hozzájuk képest a Veszprém szenzációsan menetelt, a tavalyi év december 20-áig a már említett nyíregyházi vereség mellett nem kevesebb, mint 11 diadal állt a HOYA neve mellett. Szépen összeállt a több korábbi A-csoportos kosarassal megerősített gárda, amely igazi csapatként működött. 2019 december 20-án az együttes "belefutott" egy közel 20 pontos, 113-95-ös vereségbe Budafokon. Bár az ünnepek alatt lett volna két hete a csapatnak rendezni sorait, ez a jelek szerint nem sikerült. Egy hetes vereségsorozatot "kínlódott végig" a korábban az első helyet szinte "lefoglaló" alakulat. Ezek közül nyilván a legfájóbb a két hazai fiaskó lehetett: a Nyíregyháza ellen elveszített rangadó, s a talán a mélypontnak számító közel 20 pontos (81-99) vereség a Bajától. Emellett nyilván sem Salgótarjánból, sem pedig a Honvéd otthonából hazautazva sem vetette szét a boldogság a veszprémi csapat buszát. A hosszú vereségsorozat edzőváltáshoz vezetett, Mérész Csabát a hosszú élvonalbeli tapasztalattal rendelkező, tapasztalt Nikola Lazics váltotta. A rossz sorozatnak egy kétpontos miskolci siker vetett véget, ám a Hepp-kupa döntőjében a Budafoktól 25 ponttal kapott ki a Veszprém. Ezt követően azonban nem esett vissza az együttes, amelynél a keretben is volt némi jövés-menés. Ami a jelek szerint a leginkább bejött, az a légiósváltás volt. Az amerikai hátvéd, Michael McCall Jr. helyére egy meghatározó lett centert igazoltak Guntis Sipolins személyében, aki a neki "adatott" négy meccsen dupla-duplát (21,3 pont, 11,5 lepattanó) átlagolt. Ő az utolsó négy bajnokin erősítette a Veszprémet, s elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy végül egy igen jó, ötös győzelmi sorozattal zárta le a csonka szezont az együttes. Amikor "futott a szekér" Veszprémben, csapatként nagyon hatékony volt a gárda, nehéz volt ellene védekezni, hiszen a legeredményesebb magyar játékosa, a 15 pont fölött átlagoló Madár mellett heten is 8,5 és 12 pont között "termeltek".
 
A negyedik helyre - mondhatjuk, nagy meglepetésre - az újonc Baja "futott be". Baján remekül összeállt a Pongó Martin-Nagy Dániel-Goldring József-Jakab Péter-Milos Vukicsevics összetételű ötös. Mindannyian 10 pont fölött átlagoltak, s a mezőnymunkából is szépen kivették részüket. Jakabot - aki 21,5 pont és 7,5 lepattanó fölött átlagolt - méltán nevezhetjük a szezon felfedezettjének, aki a pontlistán a harmadik, a teljesítményindex-rangsorban pedig az ötödik helyén fejezte be a csonka idényt. Cservék Csaba legénysége hazai környezetben szinte verhetetlennek bizonyult, s erre jó alapot adott a Nyíregyháza elleni szezonnyitó hazai siker, amely - jelesül, hogy az újonc "elkapta" a bajnokság előzetesen egyik favoritjának vélt gárdát - akkor még jókora meglepetésnek tűnt. Csak két együttes, a Veszprém és a Honvéd tudott nyerni Baján. Idegenben azért már kevésbé volt hatékony Csevék Csaba alakulata, a 10-2-es hazai mérleghez vendégként 4-7-es győzelem-vereség mutatót tudott hozzátenni az újonc. Az idei év első meccsén, Nyíregyházán volt egy sajnálatos közjáték az együttesnél, amikor két bajai kosaras összeverekedett egymással. A hónap közepén még 8-8-cal állt a csapat, amely szenzációsan, 5-1-gyel zárta az évadot. Erre az időszakra tehetők a gárda legfényesebb győzelmei is: a négy idegenbeli sikerben benne volt egy parádés, közel 20 pontos veszprémi diadal, majd a nem sokkal korábban a Hepp-kupát megnyerő Budafokot "lépték le" (104-83) Pongó Martinék, zárásként pedig a csonka szezont az élen záró MAFC-ot is vereséggel "küldték haza" (97-83). Az idény képzeletbeli dobogóján végző mindhárom együttest "elkapták" a Sugovica-partiak, így összességében teljesen megérdemeltnek mondható a negyedik helyük, már csak azért is, mert Hepp-kupában is eljutottak a négyes döntőig, igaz ott - is - a negyedik helyen zártak.
 
Az ötödik helyre "futott be" a csonka szezon egyetlen férfi trófeájának, a Hepp-kupának a győztese, a Budafok. Károly Máté legénysége parádés, 5-1-es rajtot "repesztett". Nagyon ígéretesen indult a némiképp átalakuló együttes számára az évad: egy 31 pontos győzelem a Honvéd ellen, majd bravúr az élvonalból kieső TF-BP otthonában. Ezt követően idegenben kissé elbizonytalanodott azt együttes, amely nagy pofonba szaladt bele Miskolcon, majd Szigetszentmiklóson. A BMTE-csarnok viszont igazi oroszlánbarlangnak tűnt, ahonnan a Baja, majd a MAFC is vereséggel távozott. Jött egy megtorpanás, mondhatni hullámvölgy. Idegenben továbbra sem volt túl acélos a társaság - vereség Salgótarjánban és a Vasas otthonában -, s a hazai veretlenség is odalett a Nyíregyháza elleni súlyos, 99-67-es vereséggel. December 20-án aztán Puszta Dávidék 113-95-re "oktatták" a Veszprémet. Ez egy fordulópont volt az együttesnél, amely egy parádés, 7-1-es sorozatot "repesztett", s közben a Hepp-kupa négyesdöntőjében sem talált legyőzőre. A csonka évad végére a nagy menetelésben elfáradt a társaság, amely három vereséggel zárt. A Baja és a MAFC otthonában elszenvedett vereség azért "benne volt a pakliban", az már kevésbé, hogy a Salgótarján nyerni tudott Budafokon. Ezzel együtt a budafoki társulat - a Bajához hasonlóan - az évad egyik kellemes meglepetése volt. A több poszton is bevethető Kovács Soma közel 19 pontot s több mint 8 lepattanót átlagolva igazi vezér volt, Puszta Dávid eredeti posztjáról irányítóba "kikerülve" is bizonyított, Lados Erik az egész mezőny egyik legjobb fiatal játékosává nőtte ki magát. Varga Dániel és Horváth Márton stabil, megbízható átlagot hozott a palánkok alatt, Mészáros Bence és Fehér Csaba pedig többnyire a padról beszállva tudott pluszt adni a gárdának.
 
A Baja mellett a másik újonc, a Salgótarján is a mezőny első felében, a hatodik helyen végzett a csonka évadban. A nógrádiak újonchoz képest szédületesen, 4-1-gyel kezdték a szezont, Miskolcon is nyerni tudtak. A folytatásban inkább otthon gyűjtögették a győzelmeket: a Budafokot, majd az "újonc derbin" a Baját is kétvállra fektették Sömenek Martinék. A tavalyi év utolsó meccsén, a Nyíregyháza ellen ugyan elveszett a hazai veretlenség, ám a Veszprémet legyőzte, majd a Honvéd otthonában bravúrt ért el a Salgótarján, a MEAFC-ot pedig 80-47-re verte. Az addigi, talán erőn felüli szerepléshez képest a csonka szezon végén elég hullámzóan teljesített a gárda. "Becsúszott" egy fájó hazai vereség az MTK ellen, majd egy nagykőrösi fiaskó, igaz közben érkezett egy siker is a TF-BP csapatával szemben, azaz az újonc megverte a kiesőt. Utolsó hazai meccsét elveszítette  Salgótarján, a BKG tudott nyerni a Karancs alján, ám ezt ellensúlyozandó budafoki bravúrral zárta a csonka évadot a társaság. A Tarján két vezére az egész mezőny legjobb támadólepattanózója, a dupla-duplát (17,9 pont, 10,6 lepattanó) átlagoló Sömenek Martin, valamint a sokoldalú szlovén irányító, Dominik Herendic (12,5 pont, 4,9 pont, 6,7 gólpassz) volt - a légiósnál kicsit ront az összképen a mindössze 18,2%-os triplázás. Rajtuk kívül leginkább Boinitzer Dávid, Berkics Bence, Joel Nshimba, valamint Piukovics Bálint tette a legtöbbet - legalábbis pontokban.
 
A mezőny közepén a negatív és pozitív értelemben egyaránt folyamatosan sorozatokat építő Honvéd végzett. Puskás Artúr legénysége egy budafoki 30-as zakóval, s összesen hat vereséggel indított. A vereségek ellenére lassan kezdett összeállni a jelentősen átalakuló gárda játéka: a hatodik mérkőzésen Veszprémben közel álltak a bravúrhoz Pintér Dávidék. A bravúr egy héttel "tolódott", a nyeretlenségét Baján "vesztette el" a Honvéd, s az a diadal egy nyolcas győzelmi sorozatot indított el. Erre jött egy négyes vesztő széria, ám a csonka szezon végén ismét felfelé ívelt a forma, zsinórban 5 győzelemmel zárta a félbeszakított évadot a Honvéd - említsük meg: a jó sorozat egy Veszprém elleni sikerrel indult. Sokat számított, hogy Halász Ákos csak a 11. fordulótól állt a szakvezetés rendelkezésére, ám attól kezdve közel 10 ponttal, s 7,5 gólpasszal segítette a csapatot - átlagban. Druszája, a korábbi sokszoros válogatott Horváth teljesítménye pedig egyenesen lenyűgöző volt: a legszebb napjaira emlékeztetően kosarazva, közel a 40-hez is 20 pont fölötti átlagot hozott 41%-os triplázással - le a kalappal. Hogy a külső-belső egyensúly azért meglegyen, arról elsősorban Stefán Dávid gondoskodott, több mint 12 pontot és 6,5 lepattanót átlagolva.
 
Bár az élvonalból kieső TF-BP is jelentősen átalakult, azért a csoport erősségét jól mutatja: a csonka évad előtt még az élvonalban szereplő gárda korántsem volt élcsapat, a mezőny második felét vezette csupán. A kezdeti két vereség már előrevetítette: nem feltétlenül lesz diadalmenet a szezon a Tehetséges Fiatalok számára. Ezt követően nagyjából váltva győzött és kapott ki a csapat, majd egy a Vasas otthonában elért 97-94-es diadal után jött 3 vereség - utána pedig Ivosev Tamás. A korábban az élvonalban is remeklő kosaras érkezése előtt 4-7-tel állt a gárda, amely a csonka szezont végül 11-12-vel zárta. Ivosev csak 11 meccsen játszott, ezért nem került fel a statisztikai ranglistákra, de amúgy toronymagasan a 24,5 pontot és 13,8 pattanót átlagoló játékos lett volna az MVP: 39-es teljesítményindexével több mint 7,5 indexpontot vert a liga legértékesebb játékosára. Ivosev a szezon közben érkezett, a gárda jó szereplése addig, s utána is jelentős részben a korábban Nyíregyházán inkább hátvédet játszó, ám a fővárosi klubban egyértelműen irányítóként foglalkoztatott Czura Attilán múlt. A TF-ben, igaz átlagban bő 7 perccel többet játszva pontátlagán közel 3-at emelt, gólpasszok tekintetében pedig több mint háromszor annyit kézbesített TF-es társainak (6,7), mint az előző évadban a nyíregyháziaknak (2,2). A magyar kosárlabdázás "nagy vándora", Timkó Norbert ezúttal magasabb szinten is felvillantott valamit képességeiből. A legjobb korban (28 éves) lévő, 212 centis, a Barcelona utánpótlás akadémiáját, több élvonalbeli klubot, de NB II-es csapatokat is megjáró center 11,7 pontot, 7 lepattanót és közel másfél blokkot átlagolt, méghozzá úgy, hogy Ivosev érkeztével azért más, kevesebb lett a szerepe. A szezon elején a csapat első sikeréből, a Baja elleni diadalból 15 ponttal, 13 lepattanóval és 6 blokkal vette ki részét. Ők hárman jutottak 10 pont fölé átlagban, s e triót leginkább Kiss Ádám, a fiatal Karosi Gergely, valamint három tapasztaltabb kosaras, az "elnyűhetetlen" Beák Gábor, Kerkai Ákos és Somogyfoki Péter segítette.
 
"Hektikus" szezont zárt a BKG-Príma SE csapata, amely bizony időnként "kereste önmagát". A szigetszentmiklósi együttes "ki tudott kapni" az utolsó helyen végző pécsi fiataloktól, ugyanakkor le tudta győzni a második helyen záró Nyíregyházát. Nehezítette dr. Nagy Ágoston vezetőedző munkáját, hogy az együttesnél szezon közben volt némi "jövés-menés", légióst is kellett cserélni a BKG-nál. A szigetszentmiklósiaknál játszott a pontlista első és hatodik, valamint a teljesítményindex-rangsor harmadik és negyedik helyezettje, azaz a 25,5 pont fölötti átlaggal pontkirály Nagy Botond - aki nem mellesleg az assziszt-ranglistát is vezette 7,78-as átlaggal -, valamint Nick Allen (19,83 pont, 9,61 lepattanó, 28,5 VAL). Ígéretesen (4-1) indult az együttes számára a szezon, állt 4-1-gyel, majd 6-2-vel is a BKG. Aztán valahogy megtört a lendület, s bár Nyíregyházán s a MAFC otthonában csak szoros csatában maradtak alul a szigetszentmiklósiak, december 8. és február 29. között csak az MTK-t és a Nagykőröst tudta legyőzni a társaság, s közben jött egy fájó hazai vereség a MEAFC-tól, valamint Pécsett. A szezon lezárása előtt kezdett "kiegyenesedni" az együttes, amely két szoros mérkőzésen aratott értékes diadallal - 2 pontos győzelem előbb Salgótarjánban, majd otthon a Nyíregyháza ellen - zárta a csonka évadot. Nagy Botond gyakorlatilag minden meccset végigjátszott, s van még két statisztikai kategória, amelyet szigetszentmiklósi kosaras vezetetett, jelesül a blokkolásé. A szakterület "avatott nagymestere" Hegedűs Attila: bár nem ő a legmagasabb, sem pedig a legfiatalabb játékos a mezőnyben, 35 évesen is a legjobb "sapkagyárosnak" bizonyult meccsenként 1,6 blokkolás bemutatva, ráadásul úgy, hogy egy félidőnyi időnél is kevesebbet töltött a pályán - azért ez is elismerésre méltó! A másik szigetszentmiklósi "győzelmet hozó" kategória a labdaszerzésé, ebben Nagy Benedek (2,74) bizonyult a legjobbnak. A szezon vége felé Armaghani Ármin színre lépésével a fiatal pozícióban stabilabb lett az együttes, ugyanakkor a távozó Allen helyére érkező Park nem tudta ugyanazokat a számokat hozni, igaz beilleszkedni nem volt túl sok ideje. Nagy Botond és Allen mellé még leginkább Armaghani, Bán Tibor és Nagy Benedek nőtt föl eredményességben, Hegedűs pedig, amint arra már kitértünk, a "légelhárítást" vezényelte.
 
Pocsék ősz, pazar tavasz - röviden így lehetne összefoglalni a magát a csonka szezon vége felé az alsóházból a középmezőnybe visszaküzdő Vasas évadját. Bár az újonc Salgótarján otthonában vereséggel kezdett, de a Nyíregyháza ellen otthon javított Faragó Péter legénysége, s ekkor még korántsem tűnt úgy, hogy akár még a "kiesés szele" is megcsaphatja a kamaraerdei együttest, amely ráadásul az ötödik fordulóban 110-91-gyel "küldte haza" a Honvédot. Október 26-a és január 12-e között azonban egy 1-8-as vesszőfutás érte a piros-kékeket, akik ekkor 3-11-gyel igencsak "alul" álltak. E rossz szériában Andrássy Gézáék otthonukban a pécsi fiataloktól és a Nagykőröstől is kikaptak, szoros csatáikat rendre elvesztették. Január 12-én aztán az előzmények ismeretében meglepetésre a Vasas legyőzte a Baját. E diadal elindította a győzelem útján az alakulatot, egy hetes nyerő szériával zárkózott föl a középmezőnyhöz a csapat: az "áldozatok" között volt Kamaraerdőn a Veszprém, s a Faragó-legénység a Honvéd otthonában és Miskolcon is nyerni tudott. Az évadot két idegenbeli vereséggel zárták, a TF, majd a Dobos Lászlóval sokat magasodó és erősödő Nagykőrös otthonában. Az együttest tapasztaltabb játékosai "vitték vállukon": a pontokért elsősorban az Andrássy G.-Moravcsik Áron-Boros Márk-Debreceni Dániel kvartett felelt, ők négyen átlagoltak 10 pont fölött. Ők többnyire hozták magukat, az együttes sikeressége pedig attól függött, hogy a fiatalok közül mennyien és mennyire tudtak adott esetben felnőni a feladathoz. Sólyom Botond, Csík Richárd és Kelenföldi Domonkos azért bizonyították, hogy hosszabb távon lehet számítani rájuk.
 
A 11. helyen a MEAFC-Miskolc együttese zárta a csonka évadot. A borsodiaknál játszott - már amikor egészséges volt - a bajnokság legértékesebb játékosa, az MVP, az amerikai Austin Thornton. Érdekesség, hogy úgy lett a legértékesebb játékos, hogy a dobott pontok tekintetében 17,2-es átlagával csak a 12. helyre "futott be", viszont ő lett a legjobb lepattanózó (12,3), a harmadik legjobb labdaszerző (2,5), és azért közel 4 gólpasszt is csak kiosztott társainak. Vele a soraiban 8-8 volt a Drahos-legénység mérlege, nélküle viszont 1-6. Pontszerzésben igen egységes volt a MEAFC, hiszen Thornton mellett Kozák Márton, Takács Dániel, Lippai Szabolcs és Homoki Donát is 10 pont fölött teljesített átlagban, Kozák Bertalan pedig nem sokkal maradt el ettől. Tapasztaltabb játékosai közül Tóth Bencére mindössze 6 meccs erejéig számíthatott Drahos, s az amúgy igen biztatóan teljesítő Homoki is hagyott ki mérkőzéseket. Kisebb-nagyobb szerepben jó néhány fiatal kapott lehetőséget a borsodi megyeszékhely együttesében.
 
Ha van igazán "kétarcú" együttes, akkor a végül a 12. helyre "befutó", ezen a szinten azért elég szűk kerettel, aránylag "rövid" kispaddal rendelkező MTK-Elite Basket ilyen. Kifejezetten biztatóan, két győzelemmel, az élvonalból kieső TF-BP elleni hazai sikerrel, majd egy nagykőrösi diadallal kezdtek a törökbálintiak, majd jött egy emlékezetes, kétszeres hosszabbításos hazai vereség a BKG-től. A folytatásban az együttes csarnoka kezdett már-már amolyan oroszlánbarlanggá válni, az MTK 23 pontos verést mért a csonka szezon végén az élen álló MAFC-ra, s a Salgótarján és a Vasas is vereséggel távozott Törökbálintról. November közepén 5-3-mal állt az együttes, s Veszprémben is volt esélye a bravúrra, csak 86-83-ra kapott ki. Ez az egyébként abszolút "vállalható" vereség azonban "elindította a lejtőn" az MTK csapatát, amely otthon kapott ki a formába lendülő Honvédtól, majd Miskolcon szaladt bele egy 30 pontos verésbe. A két mögötte végző gárda, a Pécs és a Nagykőrös ellen hozta a kötelezőt az MTK, ám ezt követően egy salgótarjáni bravúrt leszámítva túl sok babér nem termett a törökbálinti együttesnek, s az "oroszlánbarlang-jelleg" is odalett. az idegenben nem túl acélos Budafok, valamint a két élcsapat, a Nyíregyháza és a Veszprém is nyerni tudott Törökbálinton. Az együttes két vezére az irányító Jakab Péter (15,8 pont, 6,8 gólpassz) és a center Takács András (16,3 pont, 7.9 lepattanó) volt, csupán ők ketten átlagoltak 10 pont fölött. Az, hogy nyer vagy alulmarad a csapat, jórészt azon múlt, hogy a többiek - gondolunk itt elsősorban Szatmári Zsomborra, Horváth Barnabásra, Farkas Dánielre és Nagy Szabolcsra - közül hányan és milyen mértékben tudtak felnőni a két vezérhez, s a feladathoz.
 
A csonka szezont az utolsó előtti, a 13. helyen záró Nagykőrös csapatának a szezon nagy részében volt egy jó ötöse: Lakosa Ákos, Christopher Viqueira, Fehér Péter, Molnár Miklós, Mácsai Károly - ám tekintettel arra, hogy köztük nincs 20 év alatti játékos, ők így együtt nem lehettek a pályán. Mögöttük azonban nem nagyon volt olyan kosaras, aki érdemben felnőtt volna hozzájuk, rajtuk kívül senki nem átlagolt 5 pont fölött. Illetve volt, aki igen, róla később ejtünk pár szót. A Sólymok alakulata diadallal, a pécsi fiatalok legyőzésével kezdte a szezont, majd 8 vereség után jött egy bravúr a gárdától a Vasas otthonában. Ezt követően 10 mérkőzést vesztett el zsinórban Lakosa Zsolt együttese, amely február közepén 2-18-as győzelem-vereség mutatóval állt. A csonka évad utolsó 4 mérkőzésére tért vissza az együttesbe a 219 centis Dobos László. Színre lépésével jóval hatékonyabb lett a Sólymok játéka, vele a soraiban 2-2-vel zárta a szezont a Nagykőrös, Dobos pedig e rövidke időszakban 15,5 pontot, 7,5 lepattanót és 2,5 blokkot átlagolt, a nagykőrösiek pedig már vele a soraiban a Salgótarjánt és a Vasast is legyőzték.
 
A csoportban a sereghatjó pozíciójában az előző években a legjobbakat is meg-megizzasztó pécsi utánpótlás együttes végzett. A Berkics Bence-Demeter Attila-Olasz Ádám trió elvesztésével jelentősen csökkent a gárda játékereje, s ez az eredményességben is megmutatkozott. A csonka szezonban 6 vereség után a Vasas otthonában mutatott be bravúrt az együttes, majd újabb 6 fiaskó után otthon mért közel 30 pontos verést alsóházi riválisára, a Nagykőrösre. Harmadik, s egyben utolsó győzelmét a BKG ellen aratta a PVSK-Cargate. Az együttesnek elsősorban szerkezeti nehézségei adódtak, nem igazán volt igazi, vérbeli palánk alatti meghatározó kosarasa. A pécsi fiataloktól csupán egyetlen játékos, Kocsis Zalán átlagolt 5 fölött lepattanózásban (6,6). A csapatnak volt 6, az ellenfelek kosarára veszélyes játékosa: Veljko Dragasevic, a gárda játékát ügyesen szervező Bíró Levente, Alekszej Carev, Riskó Dávid, Popadic Miljan és a már említett Kocsis. Ez így, gyakorlatilag vérbeli center nélkül ennyire volt elég.
 
 
Újfent összeállítottunk több All-Star csapatot is.
 
Az "abszolút" All-Star: Nagy Botond (BKG-Príma SE), Brynton Hobbs (Hübner-Nyíregyháza BS), Austin Thornton (MEAFC-Miskolc), Ivosev Tamás (TF-BP), Nick Allen (BKG-Príma SE).
 
A légiós All-Star: Ryan Richmond (MAFC), Hobbs, Thornton, Ivosev, Allen.
 
A magyar All-Star: Nagy Botond, Tóth Péter (MAFC), Horváth Ákos (Budapesti Honvéd SE), Jakab Péter (Bajai Bácska FKE), Sömenek Martin (Salgótarjáni KSE).
 
A magyar második ötös: Bus Iván (Hübner-Nyíregyháza BS), Czura Attila (TF-BP), Bazsó Brúnó (Hübner-Nyíregyháza BS), Kovács Soma (Budafok), Tóth Gergely (Hübner-Nyíregyháza BS).

Megyei szövetségek