Egy magyar kosaras lány helyzetjelentése a francia
22
Apr
2020
Egy magyar kosaras lány helyzetjelentése a francia "idegenlégióból"
2020. április 22.  |  15:28
Franciaországban, a Párizs melletti kisvárosban, Franconville-ben "ragadt" a korábbi utánpótlás- és Universiade-válogatott, pécsi nevelésű, s az élvonalban Pécsett is bemutatkozó, majd fővárosi csapatokban - Vasas, BEAC, MTK - szereplő Szabó Flóra. A városka NF 2 ligás csapatában játszó magyar kosaras - szerencsére - köszöni, jól van.
 
- Franciaországból a közelmúltban kifejezetten rossz, aggasztó híreket lehet hallani a koronavírus kapcsán. Veled mi a helyzet, hogy vagy?
 
- Köszönöm az érdeklődést, jól! Március hetedikén játszottuk le az utolsó bajnoki meccsünket, amelyet sajnos hosszabbítás után elveszítettünk. A következő héten csütörtökig még együtt edzettünk, majd bezárták a csarnokot.
 
- Hogyan kell elképzelni ezt az NF 2 ligát?
 
- Nem szabad lebecsülni, leszólni, erős liga! Területi alapon négy csoportban szerepel csoportonként tizenkét-tizenkét csapat. A kiírás szerint a csoportok első és második helyezettjei folytatják, a csoportgyőztesek valamelyik másodikkal játszanak egy oda-visszavágós párharcot, majd jön a liga négyesdöntője, s az elődöntők győztesei, azaz a két első jut föl. Mi élcsapatnak számítottunk, pár forduló volt hátra, de elég szoros volt az élmezőny, körbeverésekkel. Ebben a kellemes kis Párizs melletti kertvároskában nagyon szeretik a csapatot, sokan jönnek ki a meccseinkre buzdítani minket. És bármennyire is nem országos, topliga, itt is nagyon kemény fizikai harc folyik, főleg a palánkok alatt.
 
- Nem lehetett egyszerű ebben a helyzetben egyedül kint ragadni egy idegen országban...
 
- Szerencsére nem vagyok teljesen egyedül, hiszen észt csapattársam, aki a szomszéd lakásban lakik, szintén kint ragadt. Amikor ez a vírusveszély kezdett itt kint fokozódni, persze mi is gondolkodtunk, mivel is járhat mindez. Nem tagadom, egészen ijesztő lehetőségek, verziók is eszünkbe jutottak. Ami viszont megnyugtató volt, hogy a klub elnöke még az elején összehívta a csapatot, s kijelentette: senkit nem "tesznek az utcára", a szerződésekben foglaltakat azok lejártáig teljesíti a klub. Ez azért megnyugtató volt. Jól vagyok, s jó helyen.
 
- Milyen biztonsági előírások vannak arrafelé?
 
- Elég szigorúak, de azt hiszem, ez érthető is. Éppen a napokban szigorították, nap közben, azaz reggel tíz és este hét óra között teljes kijárási tilalom van, és napközben sem lehet a lakóhelynél egy kilométernél messzebb menni. Felvettem a kapcsolatot a nagykövetséggel, megadtam az elérhetőségemet arra az esetre, ha valami fejlemény, javulás lenne a helyzetben. Ott is, a klubnál is nagyon segítőkészek, járok francia órára, s a tanár is mindenben próbál segíteni, ahogy a menedzserem is. A klubtól küldtek egy listát, amelyen az szerepelt, milyen indokokkal lehet elhagyni otthonunkat. Mivel nyomtatónk nincs, mindig, mielőtt elmegyünk, leírjuk egy papírra az egészet, s megjelöljük éppen miért hagytuk el a lakást. Jól is tettük, gyakran látunk "razziázó" rendőröket, már minket is ellenőriztek.
 
- Hogy telik egy napotok?
 
- Reggelente, hogy megőrizzük az erőállapotunkat, eljárunk futni egy közeli parkba, ahol van egy domb, amelyre fel lehet futni, elég keményen edzünk. Esténként pedig elmegyünk sétálni egyet. Közben van, hogy együtt főzünk, valahogy így.
 
- Az itthoniakkal tartod a kapcsolatot?
 
- Persze, többen is kerestek, aggódva értem, olyanok is, akikről nem is gondoltam volna. Mindenesetre jól esett, de ezúton is jelzem: nem kell aggódni értem. Én is aggódom az otthoniakért, figyelem a híreket, és hallom, sajnos Magyarországon is terjed a vírus.
 
- Berendezkedtél, lélekben felkészültél egy esetleges hosszabb távú kint tartózkodásra?
 
- Inkább mondanám középtávúnak! Azért a közeljövőben, legkésőbb nyáron szeretnék hazatérni.

Megyei szövetségek