A kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia hosszú ideje az ország egyik kiemelkedő utánpótlásbázisa, ahol több mint ötszáz gyermek sportol. Az Akadémia egyik sikerkovácsa idősebb Kégel Tamás, a fiú szakág vezetője, akinek fia edzőként, unokája játékosként játszik főszerepet a kecskeméti utánpótlásban.

 

 

Idősebb Kégel Tamás Esztergomban járt középiskolába. A város kiváló gimnáziumokkal és azoknak nagyszerű sporttelepjeivel volt megáldva, ám a háború miatt ezek a pályák üresek voltak. – Nekünk ez óriási lehetőség volt, megpróbáltunk mindent kihasználni, amit csak lehetett. A kosárlabda mellett fociztunk, röplabdáztunk, eveztünk, a sportban leltük minden örömünket – meséli a papa, Kégel Tamás.

 

– A kosárnál ragadtam meg, és a Fáklya nevű egyesületben a tanárainkkal egy csapatban játszottunk megyei szinten. 1956-ban – csakis azzal a céllal, hogy elsőosztályú kosaras legyek – bekerültem a Testnevelési Főiskolára. Ott kifogtam Magyarország legjobb edzőjét, Páder Jánost, aki ’55-ben szövetségi kapitányként Európa-bajnok lett a magyar válogatottal. A tőle megszerzett tudást kamatoztattam gyakorló testnevelőként Siófokon, és bár lett volna lehetőségem Fehérvárra igazolni profi játékosnak, de beleszerettem a tanításba, és maradtam a Balaton partján – emlékezett vissza edzői karrierje első lépéseire id. Kégel Tamás, akit ezután visszahívtak Esztergomba, ahol 50 évvel ezelőtt, 1972-ben aratta egyik legkedvesebb sikerét: országos középiskolai bajnok lett csapatával.

 

Esztergomban azonban az iskola, ahol tanított, felsőfokú technikumból nem főiskolává, hanem szakiskolává változott, a tapasztalt edző elmondása szerint ezután többet harcolt a kollégiumban a játékosaival a dohányzás ellen, mint a pályán a jó eredményekért. Így, mikor hívták Kecskemétről, igent mondott. 1975-ben került a hírös városba, ahol az élvonalbeli felnőtt csapat vezetőedzője volt 1981-ig, majd az utánpótlásban tevékenykedett évtizedekig.

 

 

1970-ben született meg idősebb Kégel Tamás fia, Kégel Tamás. Életét – ahogyan ez ilyenkor lenni szokott – nagyban befolyásolta, hogy a kosárlabdapályán nőtt fel. – Mikor délután ment a papa edzést tartani, mindig mentem vele, az oldalpalánknál játszottam, illetve a lelátó alatt szaladgáltam – idézi fel Kégel Tamás. – Általános iskola második osztályos lehettem, mikor az akkori legkisebb utánpótláscsapatba, az ötödik-hatodikosok közé kerültem. Apám hivatalosan az én edzőm sose volt, nem hivatalosan viszont mindig az volt – mondja mosolyogva Kégel Tamás.

 

„A második Kégel” játékoskarrierjének csúcsaként a 16-19 éves kora közötti időszakot nevezte meg. Akkoriban az összes korosztályos válogatottat végigjárta, Ijfúsági Barátság Versenyen, Európa-bajnokságon vehetett részt. Sőt, az U22-es válogatottba is bekerült, ahol rajta kívül már mindenki profi volt. Olyanokkal játszott együtt, mint Dávid Kornél, Sitku Ernő, Boros Zoltán, Orosz László, Czigler László, vagy jóbarátja és kollégája, Gereben Tamás, akivel együtt került be Kecskemétről a válogatottba.

 

Felmerül a kérdés, ilyen adottságokkal és múlttal miért nem lett belőle élvonalbeli kosaras. – Számomra az egyetem a tanulásról szólt, a játék háttérbe szorult. Utólag elmondhatom, nem bántam meg, hogy a továbbtanulást és a tanári pályát választottam, ahelyett, hogy elfogadtam volna egy nagyobb klub ajánlatát – mondta a szakember, aki jelenleg az Akadémia U16-os csapatánál dolgozik edzőként.

 

 

Hogy miért nem bánta meg? Ennek szomorú apropója van, ugyanis Kégel Tamásnál olyan egészségügyi állapot lépett fel, amely minden bizonnyal ketté vágta volna profi karrierjét. – Van bennem némi hiányérzet, mert szerettem volna elsőosztályú játékos lenni, de az élet igazolta ezt a döntést – magyarázta. – Élődonoros vesetranszplantációt hajtottak rajtam végre 2006-ban, magyarul a papa nekem adta az egyik veséjét. Ez 15 évig jól működött, de sajnos ennyit bírt. Az apámtól kapott szerv úgy két éve elfáradt, így jelenleg transzplantációs várólistán vagyok és heti háromszor járok kezelésre, amíg nem kapok új vesét.

 

 

Csúnyán fogalmazva van egy harmadik Kégel Tamás is. Tomi az U18-as korosztályban játszik, és méltósággal viszi tovább a nevet, hiszen kiválóan kosárlabdázik, könnyen lehet, hogy nemsokára a felnőtt csapatnál mutathatja meg tudását. Édesapjához hasonlóan ő is a pálya mellett töltötte a mindennapokat, és jól emlékszik, hogy otthon is a kosárlabda körül forgott az élete egy ajtóra felszerelhető kosárpalánknak köszönhetően.

 

Azonban ő is nehéz időszakon van túl, hiszen térdszalag-szakadás miatt nagyjából két évet ki kellett hagynia, de a 2022-es év elején visszatért, ráadásul bombaformában, a legutóbbi találkozóján négy triplát is beszórt. Célja egyértelmű. – Azon leszek, hogy édesapám egykori álmát megvalósítva élvonalbeli játékos legyek. Sokan kérdezik tőlem, ha már ekkora sérülést szedtem össze karrierem azon fázisában, amikor talán a legtöbbet lehet és kell fejlődni, akkor miért nem hagytam abba. Az én fejemben ez meg sem fordult, az Akadémiától és a családomtól minden támogatást megkaptam, a kosárlabdáról szól az életem, így küzdöttem, hogy visszatérhessek – mondta a tehetséges játékos.

 

– A válogatottban, a kecskeméti felnőtt csapatnál, vagy akár külföldön – vágta rá a választ a legifjabb Kégel Tamás arra a kérdésre, hogy hol látja magát öt év múlva.

 

 

A legidősebb Kégel Tamás nemcsak fiára figyel, aki edző, és nemcsak unokáját támogatja, aki remélhetőleg nagy játékos lesz, de a fiú szakág vezetőjeként a kecskeméti Akadémia sikerességének garantálása a fő feladata. – Mindig, mikor belépek ebbe a csodálatos épületbe, arra gondolok, mikor mi voltunk gyerekek, milyen jó lett volna, ha csak a tizedét megkapjuk annak, amilyen feltételek itt Kecskeméten ma adottak. Elsősorban az előkészítő csoportokért felelek, őket versenyeztetem, majd jön a kiválasztás. A hosszú évek tapasztalatai alapján azt látom, egy városban korosztályonként 30 gyermek lehet, akikből élsportoló válhat. Erre a 30 gyerekre 21 szakosztály ácsingózik. Ezért is nagyon fontos, hogy az adott sportágban milyen feltételek állnak rendelkezésre, a szülők hova íratják be a gyereküket. A kosárlabda Kecskeméten az Akadémia nagyszerű vezetésének köszönhetően évről évre fejlődik, és kijelenthetem: ott vagyunk szinte minden korosztályban az ország legjobbjai között! – mondta büszkén idősebb Kégel Tamás.