Elég gyorsan világosak lettek az erőviszonyok. Az MTK együttese szinte minden poszton kissé magasabb emberekkel próbálta meg állni a küzdelmet. Ám valljuk be, nem túlságosan nagy sikerrel tette ezt Károlyi Andrea éppen a parkettán lévő ötöse. Az bizonyos, a 12-es előny a Csatánál volt az első 10-es periódus végén. De lehetett érezni, lesz az még több is.
Százhúsz másodperc nyugalom után, a következő szakaszban Tursics Sándor edző tanítványai szerezték a pontokat, a másik oldalon meg még a büntetők sem mind mentek be a gyűrűbe. Mire lejárt a meccsidő fele, már jó eséllyel lehetett volna fogadni a későbbi nyertes kilétére. Főleg amikor Glavinics Judit ügyesen labdát lopott, amiből kosár is lett.
Miután támadóteret váltottak az ifjú hölgyek, kialakult a „dupla, vagy semmi” játék. Ami az MTK-sok számára cseppet sem volt szívderítő dolog. Hiszen volt olyan állás, amikor kétszer annyi kosarat kaptak, mint amennyit adni tudtak, összesítésben. Ami azért nem tartott túl sokáig, mert tudtak erősíteni a vesztésre álló kékek.
Az utolsó rész Vargha Barbara ügyes 2+1-es dobásaival indult el. Amit a játékos csak részben tudott megismételni, ugyanis a második esetben, a jutalombüntetőt kihagyta a játékos. Az viszont „gyanús” volt, amikor Károlyi Andrea reklamált a bíróknál, mert neki tényleg nem szokása az indokolatlan siránkozás. Közben viszont feljöttek 9-re a tanítványai, ami meglepetésnek tűnt. Ennél többre azonban nem futotta az erejükből.
Tursics Sándor: Az első félidőben szerencsére sikerült „rendezni a sorokat”. Vagyis megszereztük azt az előnyt, ami elég volt számunkra a játék végéig. Még akkor is, ha méretre kisebbek voltunk, de a szívünk nagy volt!
Károlyi Andrea: Sajnos nem tudtuk érvényesíteni a magassági fölényünket. Amikor meg lehetőségünk lett volna felzárkózni, esetleg fordítani, akkor buta hibák sorozatait követtük el.