Sokkal jobban startolt a szekszárdi együttes. Elég hamar elhúzott a Tolna megyei ötös, amiből azt lehetett hinni, talán nem is lesz majd szoros a folytatás. Mindenestre a keleti országrész gárdája bennragadt a rajtnál, annyi bizonyos. De a kosárlabdázás nem az a sportág, ahol nem fordulhatnak elő hatalmas fordulatok. Látott már ilyet a sporttörténelem, nem is kevésszer!
A rövid tanácskozás, illetve erőgyűjtés után fordult némileg a kocka, pontosabban máshogyan pattant a labda. A nyíregyháziak úgy kezdtek passzolgatni, dobálgatni, mintha kicserélték volna őket. Esetleg a szekszárdiaknál is lehetett valami furcsa változás, mert magabiztos előnyüket leadták, méghozzá viszonylag rövid periódus alatt.
A térfélcsere után jelentősen nem rendeződtek át az erőviszonyok. Ebből következően a tiszántúliak őrizték a nehezen megszerzett előnyüket, sőt, némileg növelni is tudták azt, a korábbiakhoz képest. Bár nem sokáig, ugyanis a szakasz végén már csak kettő maradt belőle. Vagyis feltámadtak a szekszárdiak, visszajöttek a meccsbe!
A finálé ebből következően sok izgalmat ígért. A nap addigi legfordulatosabb, legkiegyensúlyozottabb ütközete zajlott a parkettán, némi hullámzással. Aminek során, a 32. percben Papp Klaudia hármasa a legjobbkor érkezett, a kékek számára. Az utolsó másodpercek nagy izgalmakat hoztak. Ez volt az az ütközet, ahol a vesztes nem érdemelt vereséget, ám ez nem a nyertes kritikája.
Szabó Noémi: Az a csapat nyert, amelyik jobban akart! Gratulálok a Nyíregyházának.
Farkasinszki Gyuláné: Nagyot küzdöttünk. Sok hibát elkövettünk, ennek ellenére talán megérdemelten kerekedtünk felül.