A Soproni Tigrisek Sportegyesületben mindig történik valami. Valami olyan, aminek közösségben lehet örülni, ünnepelni, s amiből heteken, hónapokon át töltekezhetnek - a kosárlabdát pattogtató - fiatalok és a régebb óta fiatalok.

 

Nagy Tamás, az egyesület elnöke, valamint edzőtársai sohasem titkolták: arra törekszenek, hogy minőséget produkáljanak. A szabadidő minőségi eltöltésén – a kosarazáson - túl fontosnak tartják, hogy emberi kapcsolatok, barátságok alakuljanak ki az edzések, a meccsek és az utazások során, hogy a felnőttek és a gyerekek segítsék és támogassák egymást, valamint, hogy az ifjú Tigrisek a sporteredmények mellett a tanulásban is jeleskedjenek.

 

Az idény végén három remek játékos vett búcsút a sportegyesülettől, mert mindhárman egyetemisták lesznek. Dávidházy Dániel, a Miskolci Egyetem jogi karán folytatja tanulmányait, Tamási Péter a Testnevelési Egyetem edzői szakára nyert felvételt, Grundinger Soma pedig szeptembertől Szombathelyen szerez ismereteket ahhoz, hogy később sport- és rekreációs szakember lehessen. Most arról mesélnek, mit jelentett számukra a Tigris-lét, az egyesülethez való tartozás.

 

- 10 évvel ezelőtt kezdtem el kosárlabdázni az iskolában, 6 éve kerültem át a Tigrisekhez – kezdi Tamási Peti. - Az elején nagyon nehéz volt, hiszen a többiekhez képest eléggé le voltam maradva, de ezt szerintem az évek során sikerült behoznom. Számomra az egyik maradandó emlék, amikor az U18-as csapattal bejutottunk a legjobb 16 közé. A legnagyobb sikernek talán mégis azt tartom, amikor a B33-as döntőben, az ország legjobb 12 csapata között játszhattunk. Ebben az egyesületbe nagyon jó edzőim voltak: sokat köszönhetek Székely Norbertnek, Rátvay Tamásnak, Németh Lehelnek, mert nagyon sokat tanultam tőlük. Rajtuk kívül nagyon sokat segített erőnléti edzőnk, Nagy Balázs és az egyesület elnöke, Nagy Tamás is. Szerintem az évek alatt remek csapat lettünk: bármikor számíthattunk egymásra, nemcsak a pályán, hanem pályán kívül is. Tanulmányaimat Budapesten, a Testnevelési Egyetemen (TE) edző szakon fogom megkezdeni szeptembertől. Már néhány éve tudom, hogy edző szeretnék lenni, s azért választottam a TE-t, mert ez a legjobb egyetem. Nagyon várom az egyetemi éveket, ugyanakkor kicsit félek is, hiszen nekem ez lesz az első nagyobb váltás az életemben. Elsős korom óta a Szent Orsolya-iskolába jártam, és 6 évig folyamatosan a Tigrisek csapatában kosaraztam. Fura, hogy szeptembertől egészen más lesz az életem egy új városban.

 

- 12 éve pattogtatom a labdát, 2016 februárjától a Tigriseknél – meséli Dávidházy Dani. - Korábban, egy év végi értékelésen engem választottak csapat legjobbjának, de ami még nagyobb elismerés számomra, hogy tavaly elnyertem a Balogh Sándor-díjat, aminek nagyon örültem, hiszen ez egy nagy megtiszteltetés annak, aki ezt megkapja. Természetesen a pályán is ért sok siker: győztes meccs, jó labdaszerzés, egy jó támadás, vagy az, amikor 36 pontot dobtam a Körmendnek. Nagy Tamástól, az egyesület elnökétől meglepetésként kaptam Daniel eel-es pólókat, utalva arra, hogy a pályán úgy mozgok, mint egy angolna. Nagyon jól éreztem magam ebben az egyesületben: remekül kijöttem az edzőkkel és a vezetőséggel is. Itt mindig jó volt a hangulat, s igazi barátokra is leltem a csapatban, akikkel pályán kívül több közös programot szervezünk. Sok mindent tanultam ebben a 4 évben, s hiszem, hogy amit a pályán tudok kamatoztatni, azt az életben is képes leszek alkalmazni: a kitartást, a küzdést, az időbeosztást. Sajnálom, hogy véget ért a közös munka, de a tanultak és az élmények mélyen élnek bennem továbbra is. Kiskorom óta ügyvéd akarok lenni, s mivel Miskolcon születtem, itt élnek a nagyszüleim is, ezt a várost és az egyetemet választottam. Fontos volt, hogy ne egy teljesen idegen városban, ismeretlen emberek között tanuljak tovább.

 

- 12 évig kosaraztam a Tigriseknél. A legbüszkébb arra vagyok, hogy kétszer nyerhettem el a Balogh Sándor-díjat - amit minden évben a legjobb Tigris érdemel ki -, illetve csapatszinten arra, hogy utolsó évben bejutottunk az ország legjobb 16 csapata közé – mondta Gundinger Soma. - Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a Tigriseknél játszhattam, ahol rengeteg barátot szereztem, és egy olyan közösség részese lehettem, ami szerintem nagyon ritka. A kosarazáson kívül is csináltunk közös programokat, gyakran voltunk együtt a szabadidőnkben. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a kosártársaimmal sikerült egy baráti kapcsolatot kialakítani, hanem az edzőimmel is. A Soproni Tigrisek Sportegyesület mindenben segített, amiben kellett, és nekik köszönhetően még Szerbiába is sikerült eljutnom, Milos Teodosic - Európa egyik legjobb kosarasának - edzőtáborába. Tanulmányaimat szeptembertől Szombathelyen folytatom, s azért választottam a sport-rekreációs szakirányt, mert ennyi év kosarazás után rájöttem, hogy a későbbiekben is ezt szeretném  csinálni.