Óriási megtiszteltetés a válogatottság - interjú Kányási Veronikával
14
Jul
2020
Óriási megtiszteltetés a válogatottság - interjú Kányási Veronikával
2020. július 14.  |  13:00

A korosztályos és 3x3-as válogatottságok után komoly mérföldkőhöz érkezett a DVTK tehetséges hátvédje, Kányási Veronika: meghívót kapott a Székely Norbert vezette felnőtt nemzeti csapatba. Ennek apropóján kérdeztük a Székesfehérváron edzőtáborozó 21 esztendős játékost, kitérve klubcsapatára, a tanulás és a sport közötti egyensúlyra, valamint felidéztük a 3x3-as sikereket is.  

 

A korosztályos és 3x3-as válogatottságok után meglépted a következő lépcsőfokot, meghívót kaptál a felnőttek közé – ehhez ezúton is gratulálunk! Számítottál rá, vagy meglepett Székely Norbert hívása?

Köszönöm szépen! Nagyon örültem neki, hogy Székely Norbert meghívott a válogatottba, óriási megtiszteltetés számomra. Meglepett, ám mindig is nagy célom volt, hogy a felnőttek között is bemutatkozhassak és azon vagyok, hogy minél jobban be tudjak illeszkedni a nemzeti csapatba.

 

Két hete dolgoztok együtt, milyenek az első benyomások?

Rendkívül pozitív minden téren. A lányok közül mindenkit ismertem korábbról, nagyon jó atmoszféra alakult ki. A stáb segítőkész, bármivel fordulhatunk hozzájuk. Mindenki nagyon várta már a közös munkát a hosszú kihagyás után, nagyon motiváltan álltunk neki a négyhetes edzőtábornak.

 

Szolnokon ismerkedtél meg a játék alapjaival. Hamar elkapott a Tisza-parti kosárláz?

Így van, Szolnokon nagy hagyománya van a kosárlabdának, engem is hamar elkapott a láz. Az egész család nagy kosárrajongó, egészen hamar elkezdtem én is Olaj-meccsekre járni, ahol rögtön magával ragadott a sportág körüli hangulat.

 

Szülővárosodból Ceglédre vezetett az utad, majd Diósgyőr következett, ahol a harmadik idényedet kezded. Elégedett vagy a miskolci körülményekkel?

Cegléden két nagyon szép évet töltöttem, ott kerültem be az NB1 körforgásába. Utána igazoltam Miskolcra, ahol a harmadik szezonom következik. A DVTK a város életének középpontjában áll, fantasztikus szurkolóink vannak, nagyon megszerettem ez idő alatt a várost, a klub rendkívül profi, minden adott, hogy jövőre is egy sikeres szezon elé nézzünk.

 

A következő szezonra jelentősen átalakul, fiatalodik a DVTK. Rajtad kívül Aho Nina, Kiss Angelika és Pusztai Petra is ott van a válogatott keretében, így van mire építkezni. Milyen szerepkörben számít rád Földi Attila mester?

Jövőre egy fiatalabb kerettel vágunk neki a bajnokságnak, de mellette lesznek rutinosabb játékosaink is, például Medgyessy Dóra személyében. Úgy gondolom, hogy egy nagyon harcos és motivált társaság jött össze. Egyénileg is természetesen szeretnék előrelépni, úgy gondolom, hogy a következő szezon egy jó lehetőséget teremt számomra ehhez.

 

A hosszú leállás alatt sikerült valamennyire formában maradnod?

A leállást próbáltam kihasználni, főként arra, hogy fizikálisan fejlődjek, úgy gondolom, hogy ez sikerült is. A barátommal, Rudner Gáborral tudtunk együtt edzeni, tudtuk motiválni egymást, így szerencsés helyzetben voltunk ebből a szempontból.

 

Milyen szerepléssel lennél elégedett – mind egyéni, mind csapatszinten – jövőre?

A csapat célokat úgy gondolom, hogy akkor lehet meghatározni, ha látjuk az ellenfelek végleges keretét. Ettől függetlenül én nagyon bízom a csapatban, úgy gondolom, hogy képesek lehetünk meglepetést okozni bárki ellen. Egyénileg pedig úgy gondolom, hogy egy újabb lépcsőfok lehet a karrieremben, a játék számos elemében szeretnék fejlődni és minél több tapasztalatot szerezni.

 

3x3-ban 2015-ben Eb-aranyat és vb-bronzot, majd 2016-ban Eb-ezüstöt ünnepelhettél, ezzel a szakág egyik legeredményesebb utánpótlás-játékosának számítasz. Mik a legkedvesebb emlékeid ebből az időszakból?

A 3x3 mindig is egy különleges helyet foglalt el a szívemben. Ebben a szakágban hívott be először Földi Attila a korosztályos válogatottba, ahol rögtön a debreceni VB-n bronzérmet szereztünk, majd ugyanazon a nyáron a minszki Európa-bajnokságot megnyertük. Ezeken kívül természetesen nagy élmény volt a következő évben a debreceni Európa Bajnokság is, ahol ezüstérmesek lettünk. Életre szóló élményekkel lettem gazdagabb a 3x3 által.

 

A kosárlabda mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetsz, a Corvinus hallgatója vagy. Nehéz megtalálni a munka, a tanulás és a magánélet közötti egyensúlyt?

Nem könnyű természetesen az élsport mellett tanulni, azonban eddig szerencsére sikerült minden akadályt venni az egyetemen. A Corvinuson egyéni tanrenddel tanulok, ahol segítőkészek velem, így, ha sok energiát is igényel, lehet a kettőt egymás mellett csinálni.

 

Mely játékelemben jobb játékos Kányási Vera, mint Rudner Gábor, illetve miben jobb Gábor (ha van ilyen :))?

Haha! Nehéz kérdés nagyon. A női és férfi kosárlabdát nehéz összehasonlítani. Nem tudnék kiemelni játékelemeket, sokszor nézzük vissza egymás meccsét, adunk tanácsokat a másiknak, vagy kérdezünk. Kétségkívül tudunk tanulni egymástól.

Megyei szövetségek