Dávid Kornél és a 'Last Dance' Bulls története
29
Jun
2020
Dávid Kornél és a 'Last Dance' Bulls története
2020. június 29.  |  11:28
Óriási volt az érdeklődés a "The Last Dance" című dokumentumsorozat iránt, amely elvileg a Chicago Bulls 1997/98-as, a klub eddigi utolsó bajnoki címét hozó szezonját dolgozta (volna) fel, de lényegében a Michael Jordan-féle Bulls teljes történetét felelevenítette - egy bizonyos szemszögből. A sorozatban nem kapott végül helyet Dávid Kornél, aki 1997 őszén még ott volt a chicagói együttesben.
 
"Michael elment mellettünk, mi pedig mentünk utána. Tudni akartam, mitől ennyire jó." - mondta Kornél, akit az utolsó keretszűkítésnél tettek szabadlistára, így nem volt a bajnokcsapat tagja. Hazánk eddigi egyetlen NBA játékosáról, karrierjéről és jelenlegi életéről Josh Martin, a CloseUp360 főszerkesztője készített cikket még közvetlenül a sorozat után.
 
Martin kiemeli, hogy Magyarország mekkora sportnemzet: annak ellenére, hogy kevesebb mint 10 millió lakosa van az országnak, 498 érmünk van az olimpiákról, ezzel a 10. helyen állunk az összesített éremtáblázaton, lakosságra vetítve pedig az ötödikek vagyunk. A korábbi Jugoszlávia tagállamai is itt vannak a környékünkön, nem eggyel szomszédosak is vagyunk, mégis mindössze egy magyart draftoltak az NBA-ben, Hanga Ádámot, és összesen egy magyar lépett pályára a világ legjobbjai között, ő Dávid Kornél.
 
Nem úgy tűnt eleinte, hogy Kornélból kosaras lesz, hiába játszott az édesanyja az egyetemen és a testvére is fiatal korában, mert a későbbi klasszis először a futball iránt érdeklődött. Tinédzser korában aztán akkorát nőtt, hogy elkezdett kosarazni, a mérete és az atletikussága pedig azonnal komoly előnnyé vált - elkezdte élvezni játékot, onnan pedig már saját bevallása szerint is nagyon gyorsan alakultak az események.
 
A Honvédnál kezdett játszani, egy évre átment a Malévhez, majd a '90-es évek legelején visszatért a Honvédba. 1993-ban nem kelt el a drafton, de az 1993/94-es szezonban bajnoki címet nyert a fővárosiakkal, majd az Alba Fehérvárhoz igazolt. A bajnokság sztárja volt, de szerette volna kipróbálni magát magasabb szinten, Európában, a spanyol vagy az olasz élvonalban is.
 
"Soha nem gondoltam arra, hogy az NBA-ben fogok kosarazni." - mondta, de Jerry Krause 1997 nyarán felhívta őt, miután európai kapcsolataitól hallott Kornélról. Krause egy mini-edzőtáborba hívta Kornélt, akinek mindent magának kellett fizetnie, az utat, a szállást, mindent, de belevágott. Elutazott Illinois-ba, majd a Berto Centerben kiharcolta magának, hogy meghívják Salt Lake City-be a Rocky Mountain Revue-ra, hogy játsszon a Bullsnál. Ott is olyan teljesítményt nyújtott, hogy Krause meghívta az őszi edzőtáborra.
 
"Boldog voltam, de egyben ideges is." - mondta. Azonnal visszautazott Chicagóba, amint lehetett, mert bár tudta, hogy kevés esélye van bekerülni az alapszakaszkeretbe, minden lehetőséget szeretett volna megadni magának. "Nem tudtam, mire számítsak, de egy dologban biztos voltam: meg akartam nekik mutatni, hogy tudok játszani."
 
A Bulls edzőtáborának első napján Dennis Rodmant leszámítva mindenki összegyűlt a Berto Center videoszobájában – a szokásoknak megfelelően mindenkinek be kellett mutatkoznia. Sokaknak nem volt túl sok mondanivalójuk, és nem is kellett sokan mondaniuk, hiszen ismerték egymást - a Chicago 1996/97-es bajnokcsapatából 12-en ott voltak a felkészülés kezdetén. Jordan és Pippen nagyjából annyit mondtak, hogy ötszörös bajnokok, Kornél viszont felállt, és elmondta, hogy Magyarországról jött.
 
A magyar kosaras emlékei szerint Jordan nem nézte ezt túl jó szemmel, mondván „már megint egy nem amerikai játékos” - mint ismert, Toni Kukoc még az NBA-be érkezése előtt kivívta Jordan és Pippen ellenszenvét azzal, hogy Krause már szinte Pippen utódját látta benne, ezért úgy tekintettek rá, mint Krause emberére. Kornélt azonban nem vették kezelésbe úgy, ahogy Kukocot az 1992-es olimpián - Pippen sérült volt, a szezon jó részét is kihagyta, Jordan pedig alapvetően nem nagyon foglalkozott egyik újonccal sem.
 
Ettől függetlenül Kornél rengeteget tanult arról, Jordan hogyan állt hozzá a kosárlabdához és a pályán kívüli dolgaihoz. Akármilyen verseny volt, büntetődobás, 3-3 vagy kártyajáték a csapat repülőgépén, MJ mindig nyerni akart, Kornél elmondása szerint pedig látszólag minden olyan könnyedén ment neki. Az edzések megmutatták Kornélnak, hogy mekkora különbség van még mindig az NBA és a világ többi része között - Magyarországon sztár volt, Chicagóban viszont mindent ki kellett hoznia magából. A Triangle Offense-t menet közben kellett egyre inkább megismerkednie, míg a csapat nagy része már évek óta ebben a rendszerben kosarazott.
 
Kornél azonban megtanulta a Triangle alapjait, így lehetőséget kapott, hogy ennek keretein belül bizonyítsa képességeit. "Nem éreztem úgy, hogy kívülálló lennék. A csapat tagja voltam, egy újonc." - mondta. Bár egy bokasérülés miatt nem utazhatott el Párizsba a Bullsszal, pályára léphetett Allen Iverson Philadelphia Sixerse ellen a Dean Dome-ban, a North Carolina Egyetemen. "Olyan volt, mint egy Beatles-koncert. Amikor megérkeztünk, és leszállt a gépünk, többszáz ember várt minket a reptéren."
 
Kornél megfigyelte, hogyan kezelte a két lábon járó példakép a hírnevet, hogyan koncentrált továbbra is a soron következő feladatra, és hogyan érte el, hogy ne szálljon a fejébe az egész világ rajongása. "Megtanultam, hogy mindegy, hol tartasz a pályafutásodban. Akár sikeres vagy, akár nem, motiváltnak kell lenned. Csinálnod kell a napi rutinod, azt, ami bevált és amiben hiszel, illetve mindig találnod kell új dolgokat, hogy fejlődhess." - mondta az eddigi egyetlen magyar NBA játékos.
 
1997 decemberében tért vissza Magyarországra, ami miatt egy ember nagyon dühös volt rá: Jerry Krause.
 
Kornél Boris Gorenccel, Dante Calabriával és Rusty LaRue-val együtt az utolsó keretszűkítésnél esett ki. Nem volt hely a chicagói állományban, és ezt lehetett tudni már előtte is. Krause viszont próbált felkészülni arra, hogy ha egy komolyabb sérülés üt be, akkor tudjon kit bevetni, ezért felajánlotta mindenkinek, hogy menjenek a Continental Basketball Associationbe (CBA), ami lényegében a mai G-Liga elődje volt, egy alacsonyabb osztályú bajnokság. Gorenc visszament inkább Szlovéniába, Calabria, LaRue és Kornél viszont elfogadták az ajánlatot.
 
"Jerry azt mondta nekem, hogy 'Kornél, játszanod kell, meg tanulnod kell a kultúrát, a nyelvet, az itteni játékot. Maradnod kell, mert soha nem lehet tudni, mikor kapsz meghívást a csapathoz.'". A magyar játékos a Rockford Lightninghoz került, de a CBA óriási kultúrsokk volt számára - hosszú buszutak, iparvárosok, a játékstílus, mind nagyon messze volt attól, amit Chicagóban tapasztalt. "A CBA nagyon nehéz bajnokság, nem egyszerű a környezet, és nagyon kevés benne a pénz, de sokan meg akarták mutatni magukat, és esélyt akartak adni maguknak, hogy bekerüljenek az NBA-be."
 
Számára is csábító volt, hogy újra csatlakozhat a Bullshoz, de miután végigcsinálta a Lightninggal az edzőtábort, világossá vált számára, hogy nem sok lehetőséget fog kapni. Alig pár percet játszott a Rockford első meccsein, és miután a magyar csapatok nagy erőkkel csábították haza, úgy döntött, elhagyja a CBA-t. "Hibát követtem el, de akkor ezt még nem tudtam."
 
Ha Kornél egy kicsit tovább maradt volna a Lightningnál, lehet, hogy őt hívták volna vissza a Bullshoz, amikor Steve Kerr bordasérülést szenvedett 1997 novemberében. LaRue kapott így meghívást, aki egyedüliként a CBA-ben volt még az edzőtáborba meghívottak közül. LaRue a Bullsszal fejezte be az idényt, és bár csak 14-szer lépett pályára, bajnoki címmel a tarsolyában zárta a szezont.
 
Kornél is bajnok lett, Magyarországon az Albacomppal, viszont úgy tűnt, hogy ez az NBA-karrierjébe került - Krause nagyon megharagudott rá amiatt, hogy nem maradt Amerikában, és azt mondta, hogy soha többé nem akarja hallani a nevét. Kornél azonban vissza akart térni, és ügynökén keresztül sikerült elérnie, hogy Krause adjon neki még egy esélyt. Újra bizonyítania kellett a Nyári Ligában, megtette. A lockout miatt az Albánál kezdte az 1998/99-es idényt is, 1999 januárjában azonban a Bulls leszerződtette.
 
Teljesen más tapasztalatokat gyűjthetett a magyar kosaras ezúttal, tekintve hogy az egész csapat kicserélődött, az 1999-es szezon pedig sok szempontból mélypont volt a klub történetében. A Bulls dominálta a 90-es éveket, de erre az idényre gyakorlatilag felismerhetetlen lett az együttes. Jordan újra visszavonult, Phil Jackson is befejezte egy időre, Pippent elcserélték Houstonba, Dennis Rodmant és Jud Buechlert kitették a keretből, Kerrt és Luc Longley-t pedig olyan helyre cserélték, ahol több pénzt kaphattak.
 
Az 1997/98-as 75.6%-os alapszakasz-mutató 26%-ra csökkent 1999-re, ami a harmadik legrosszabb mérleg volt. A Chicago átlagosan 9.5 ponttal volt rosszabb ellenfeleinél, ez volt a leggyengébb statisztika az NBA-ben, áprilisban pedig 49 pontot dobott a gárda 48 perc alatt a Miami elleni 33 pontos vereség alatt, ez a támadóidő bevezetése óta a leggyengébb teljesítmény, amit valaha NBA csapat produkált.
 
Kornél számára azonban mérföldkő volt a lockout miatt rövidített idény - bár hivatalosan újonc volt, magabiztosan érkezett az edzőtáborba, és ismerős volt neki a környezet 1997 őszéről, Kukoccsal, LaRue-val, Ron Harperrel, Randy Brownnal, Keith Boothszal és Dickey Simpkinsszel már ismerték egymást. Sokat számított az is, hogy a szintén újonc Corey Benjaminnal és Cory Carr-ral ellentétben Kornél már 27 éves, érett férfi volt, aki a tengeren innen sikereket ért el, és voltak tapasztalatai az Egyesült Államokból is.
 
Kornél a tapasztalt veteránok jelenléte ellenére kivívta helyét a csapatban: mind az 50 mérkőzésen játszott, 6-szor volt kezdő, 14-szer jutott el legalább 10 pontig, és két dupla-duplája is volt. Mindemellett testközelből láthatta játszani európai hősét, Kukocot. "Egészen fantasztikus volt, ő volt a csapat vezére. Nagyszerűen kosarazott, élvezet volt vele együtt játszani."
 
A sok vereség azonban rányomta a bélyegét mindenkinek a játékára. A veteránokat egy idő után nem érdekelte már az idény, a fiatalok elkezdtek a saját statisztikáikra koncentrálni a csapat eredményessége helyett, Tim Floyd vezetőedző pedig nem igazán tudott hozzászokni az NBA légköréhez azután, hogy 22 évig edzősködött az egyetemi ligában.
 
Kornél a nyarat Chicagóban töltötte, hogy minél többet eddzen, hátha nagyobb szerepet kaphat, de még kevesebb lehetőség jutott neki. A Bulls a drafton Elton Brandet, Ron Artestet és Michael Ruffint vitte el - csupa olyan játékost, akik hármas és négyes poszton voltak bevethetőek, így mind Kornél posztjaira érkeztek. "Csapdába kerültem. Nagyon keményen dolgoztam, de olyan játékosokat draftoltak, akik utána szép karriert futottak be."
 
32 mérkőzésen lépett pályára, majd kitették a keretből. Két 10 napos szerződést kötött a Cleveland Cavaliersszel, majd visszatért Magyarországra a szezon végére. 2000 nyarán a Toronto Raptors edzőtáborába kapott meghívást, szerződést is adtak neki, de 2001 februárjában a Detroit Pistonshoz cserélték. Együtt játszhatott két nagy North Carolina-reménységgel, Vince Carterrel és Jerry Stackhouse-zal is, és bár nagyra tartotta Carter tehetségét, atletikus képességeit és azt, ahogyan karbantartotta testét, Stackhouse hozzáállása mégis jobban emlékeztette Jordanére.
 
"Stackhouse egy igazi vadász volt. MJ mindenki fölött állt egy szinttel, de ha a mentalitást nézem és azt, hogy valaki mindig próbál bizonyítani, függetlenül a helyzettől, akkor Stackhouse inkább hasonlított Jordanre, mint Vince." - mondta.
 
Egyik említett sem tudott végül felnőni Jordan szintjére, de azt a sztenderdet közel lehetetlen volt elérni bárkinek, még MJ-nek is, akivel Kornél még egyszer összefutott pályafutása során: 2001-ben a Washington Wizardsnál. "Más volt. Sokat dolgozott, hogy formába hozza magát. Volt egy külön edzője, meg minden, de úgy érzem, akkor már más volt a hozzáállása."
 
Chicagóban a bajnoki cím volt Jordan célja, míg a fővárosiakat a PO-ba akarta vinni, miután több mint egy évtizede nem hozott nagyobb eredményt a Wizards. Kornél nem került be végül a Washington alapszakaszkeretébe, de Jordan megismerte. "Odajött hozzám, és azt mondta, '3-3-azzunk'. Azt nem tudom, hogy ő emlékszik-e még erre, én viszont biztosan emlékszem."
 
Kornél utoljára a 2003-as Reebok Pro Summer League-ben próbálkozott az NBA-be kerüléssel, a Boston Celticsnél. Azon a tornán összefutott egy fiatallal, akiről azt mondták, hogy Jordan utódja lehet – a neve LeBron James volt. "Nagyon izgatott voltam, hogy játszhattam ellene. Látni akartam élőben is."
 
Négy NBA csapatban is megfordult, így olyan karriert futott be, amiről nem is álmodhatott Magyarországról indulva. Európa legjobb csapataiban szerepelt ezt követően, de mindenhol bizonyítania kellett. "Nem vagyok litván, orosz, szerb vagy spanyol, nem egy kosárnagyhatalom játékosa vagyok. Magyarországon születtem, úgyhogy mindenhol egy magyar voltam. Mindig az volt a kérdés, hogy mit keres egy magyar Litvániában vagy Spanyolországban?"
 
A rövid válasz az, hogy a sikert. Litvániában bajnoki címet nyert a BC Zalgirisszel, a kontinens egyik legeredményesebb csapatával. Spanyolországban egymás után kétszer is bejutott az Euroliga négyesdöntőjébe a Tau Ceramicával, amelynél több későbbi NBA játékos is szerepelt: Tiago Splitter, Luis Scola, Andres Nocioni, Pablo Prigioni és Jose Calderon. "Mindig azt kérdezték tőlem, milyen az NBA-ben?" - mondta Kornél. Tudni akarták, milyen fizikális a világ legjobb bajnoksága, mekkora hatása van annak, hogy messzebb van a triplavonal, és milyen életet élnek az ottani játékosok a pályán kívül. A fenti öt játékos később összesen 43 szezont töltött a ligában, Splitter pedig bajnoknak vallhatja magát a 2014-es San Antonio Spursszel.
 
Kornél már játékospályafutása alatt gondolt a jövőjére: a Taunál töltött második évében elvégzett egy online játékosmegfigyelői tanfolyamot. Tartotta a kapcsolatot az ismerőseivel és a barátaival az NBA-ben, és miután 2008-ban visszavonult, a Cavaliersnél kezdett scoutként. Másfél évet töltött Clevelandben, majd a Phoenix Suns nemzetközi játékosmegfigyelője lett. Arizonai megbízatása vége felé kapott egy infót egy görög srácról, aki egy alacsonyabb osztályban kosarazott.
 
"Mindenki hallott róla, de senki nem látta játszani, mivel nem volt utánpótlás válogatott, és nem is volt szem előtt - nem lehetett látni korosztálya legjobbai ellen." - mondta Kornél. 2012 őszén Athénba utazott, hogy megnézze, mire fel ez a nagy felhajtás. Ő volt az egyetlen NBA játékosmegfigyelő a teremben, hogy megnézze Giannis Antetokounmpót. "Vékony volt, magas, és jól kezelte a labdát. Sokkal jobb volt a többieknél, de szerénynek tűnt, és keményen dolgozott. Ettől függetlenül nehéz volt megjósolni, hogy eljut-e idáig, ahol most tart."
 
Télen is visszatért Görögországba, de akkor már legalább 3-4 csapat képviselőjét látta a teremben - "Nehéz volt titokban tartani". A Milwaukee Bucks a 15. helyen választotta ki a görögöt a 2013-as drafton. Mire a szupertehetség megérkezett a wisconsiniak edzőközpontjába, már Kornél is a Bucks alkalmazottja volt, a draft után csatlakozott az együtteshez. Azóta Budapestről figyeli Giannis felemelkedését. "Gondoltam, hogy különleges játékos lehet belőle, de hogy mikor kerül erre sor, mennyi időre lesz szüksége, azt csak találgatni lehetett. Azt se láthatta senki, hogy hol lesz a plafonja – nem lehetett megmondani, hogy annyira jó lesz, hogy az egész liga MVP-jének választják majd."
 
Miután a Bullsnál pályára lépett az alapszakaszban is, Magyarországon is komolyan felkapták Kornélt. "Mindenhol ott voltam a médiában, állandóan hívogattak, plakátokra akarták tenni az arcom. Nagy dolognak számított akkor. Eljutottunk arra a pontra, amikor már nem tudtam kilépni az ajtón, mert mindig odaléptek hozzám, és kértek tőlem valamit. Nem élveztem, soha nem voltam ilyen ember - inkább visszahúzódó típus vagyok."
 
2000-ben megalapította a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiát, ahol a fiatalok kosárlabda képzése mellett a tanuláson is nagy hangsúly van. 2017-ben a SportTV Kornél On Tour címmel dokumentumfilmet forgatott róla, és saját életéről könyv is készült. Volt az Alba Fehérvár elnöke, későbbi tervei között pedig egy NBA csapat vezetése is szerepel. Jelenleg azonban idehaza tartózkodik: három gyermek édesapja, és jelenleg is a Milwaukee játékosmegfigyelője.

Megyei szövetségek