Simon Zsófiának csonka lett az első légiós szezonja
07
May
2020
Simon Zsófiának csonka lett az első légiós szezonja
2020. május 7.  |  10:58
Pályafutása első évadját töltötte idegenlégiósként külföldön Simon Zsófia, a korábban győri és soproni színekben is bajnokságot nyerő válogatott kosaras. A bedobó Spanyolországban, a Mann Filter Zaragoza csapatában szerepelt, majd a vírus elterjedése miatt egy ideig házi karanténban volt Zaragozában. Úgy másfél hónapja, szinte az utolsó pillanatok egyikében aztán szerencsésen hazatért. Amellett, hogy milyenek voltak a kint töltött hónapok, arról is faggattuk, mivel tölti itthon az idejét, s jövője is szóba került.
 
- Hol és hogy vagy? - kérdeztük "Simit".
 
- Itthon, Magyarországon, és a körülményekhez képest köszönöm szépen, jól érzem magam. - felelte a bedobó.
 
- Mi a helyzet most a spanyol bajnoksággal, és így, hogy hazajöttél, mi van a szerződéseddel?
 
- Magyarországgal ellentétben Spanyolországban sokáig nem nyilvánították befejezetteknek a bajnokságokat, hanem felfüggesztették azokat, a klub pedig ezzel egyidejűleg ugyanígy tett a szerződésekkel. A múlt héten aztán bejelentették, hogy a spanyol szövetség a női élvonal küzdelmeit befejezettnek nyilvánítja, így a klub is lezártnak tekinti mind a szerződéseket, mind pedig a szezont. Érdekes, hogy a másodosztály küzdelmeit viszont be kell fejezni, mert a bajnokság csapatainak létszámát tizennégyről tizenhatra emelik, s el kell dönteni, melyik két csapat jut föl.
 
- Hogy érezted kint magad?
 
- Köszönöm, jól. Először vágtam bele a légióskodásba, s azzal kapcsolatban volt némi fenntartásom, hogy nem vagyok-e már túl idős sok újdonsághoz. Nos, szerencsére mindez alaptalannak bizonyult, jó társaságba kerültem, jól éreztem magam.
 
- A spanyol bajnokság erősebb a magyarnál?
 
- Más. Nagyon gyors a játék, és úgy gondolom, a fizikai harc is keményebb, mint otthon. Jót tett, hogy kijöttem, úgy érzem, sokat fejlődtem, tanultam a játékból és emellett saját magamról.
 
- Népszerű volt a csapat Zaragozában?
 
- Nem túl nagy a csarnokunk, de a hazai meccseinken rendre megtelt. Ez már csak azért is nagy szó, mert elég furcsa időpontban, vasárnap ebédidőben, negyed egytől játszottuk a hazai meccseket.
 
- Kint a szabadidődet mivel töltötted?
 
- Zaragoza északon van, nagyjából Madrid és Barcelona között. Volt, hogy néhány csapattársammal elugrottunk a két nagyvárosba, kicsit körülnézni.
 
- Spanyolországban jóval hamarabb terjedt el a koronavírus, mint itthon. Hogyan, milyen körülmények között tudtál hazautazni?
 
- Március tizenkilencedikén utaztam haza, úgy, hogy előtte másfél hetes házi karanténban voltam. Ez ott azt jelentette, hogy csak vásárolni lehetett elmenni otthonról, oda is csak maszkban és kesztyűben. Amikor érződött, hogy ez akár nagyon sokáig, hónapokig is elhúzódhat, úgy gondoltam, jobb, ha hazajövök. Szinte az utolsó pillanatokban sikerült, amikor már gyakorlatilag csak Magyarországra ment repülő. A gépen, amellyel hazajöttem, mindössze öten utaztunk...
 
- Hogy telnek a napjaid itthon?
 
- Budapest közelében, a Dunától nem túl messze lakom. Nem kelek olyan korán, mint Zaragozában, de próbálok edzésben maradni, vannak súlyzóim, azokkal erősítve, TRX-szel, valamint a Duna-parton futva.
 
- A régi csapattársakkal, barátnőkkel tudod tartani a kapcsolatot?
 
- Természetesen, bár sajnos találkozni nem tudunk. Így aztán recepteket cserélünk, s főzőcskézünk, próbáljuk elkészíteni, ami a másiknak már ízlett. Ebben mindenképpen előrelépünk.
 
- Bár jelen helyzetben és pillanatban lehet, hogy még korai erről beszélni, de foglalkoztat már a jövőd?
 
- Egy dolog biztos: a következő szezonban is szeretnék játszani. Hogy hol, arról még valóban korai gondolkodni.

Megyei szövetségek