Nemrég töltötte a 16-ot, de már bemutatkozott a felnőtt bajnokságban, és Székely Norbert szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette - a Hunbasket.hu készített riportot a Rátgéber Akadémia ifjú tehetségével, Habling Larával.

Ez a lány tudhat valamit – gondoltam, amikor Hartung Anita edzői nyilatkozatát olvastam a DVTK Akadémia – PEAC-Pécs találkozó után, amely a 2018/19-es leány junior országos bajnokság bronzmérkőzése volt. A mecsekaljaiak két év alatt másodszor végeztek a korosztály harmadik helyén, ami elismerésre méltó eredmény, de mégsem ezen, hanem az egyik fiatal játékos nevének említésén akadt meg a szemem.

- Gratulálok a lányoknak, mind a négy napon fantasztikusan teljesítettek! Az első mérkőzés elején elvesztettük Habling Larát, ami hatalmas érvágás volt csapatunknak, de a lányok nem ismertek lehetetlent, és megérdemelten szereztek érmet. Büszke vagyok rájuk! – nyilatkozta a 62-45-ös siker után az egykoron Pécsett is pattogtató Hartung mester. Akkori legjobb tudomásom szerint Habling Lara minimum egy, de inkább két évvel a junior, vagyis az U18-as korosztály alatt versenyzett. Ha egy, a 16. életévét csak a nyáron betöltő játékos kiesését hatalmas érvágásként aposztrofálja edzője, arra érdemes odafigyelni – elkezdtem hát figyelni.

Lara nevével a 2018-as U16-os litvániai Eb-n találkoztam először. Tagja volt a hetedik helyen végzett magyar válogatott keretének, de egy évvel fiatalabbként főként a tapasztalatszerzés miatt lehetett fontos, hogy ott volt a kontinensviadalon - azt a nemzeti csapatot leginkább Dombai Réka neve fémjelezte, aki 15.4-es pontátlagával a torna harmadik legeredményesebb játékosa lett.
Jött azonban az új évad, ahol Dombai, Madár Eszter és Galántai Alma – a 2018-as Eb három legeredményesebb magyarja – kiöregedett az U16-ből, Boros Júlia és Aya Kéita is az U18-asoknál folytatták Völgyi Péter keze alatt. Egy teljesen új csapatot kellett tehát formálnia Igor Skocovski szövetségi kapitánynak, és hamar kiderült, ki az, aki átveheti Dombai helyét, mint kulcsember, mint fő pontfelelős.

A bakui Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) Lara több statisztikai mutatóban is a torna tíz legjobb játékosa között végzett (pont, lepattanó, mezőnyszázalék, büntetődobószázalék), és az eredmény sem maradt el: egy szépen csillogó ezüstéremmel térhettek haza a lányok Azerbajdzsánból. Három hétre rá már Szkopjében volt jelenése a csapatnak az Eb-n, amely bár nem a várakozásoknak megfelelően alakult (11. hely), a pécsiek ifjú tehetségére itt sem lehetett különösebb panasz – 13 pontos, 5.3 lepattanós átlaggal vezéregyénisége volt a válogatottnak.

A lány tehát tud valamit, ez nem is lehet kérdés. Szinte rögtön az Európa-bajnokság után meg is kerestem egy interjú lehetőségével, amit nem csak hogy elfogadott, hanem rögtön meg is invitált a Rátgéber Akadémiára – természetesen erre nem lehetett nemet mondani.

A kosárcsarnokban már jártam korábban, itt volt a tavaszi korosztályos döntő is, ahol a fentebb idézett Hartung-nyilatkozat elhangzott. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a bokaszalag-szakadással kidőlő Lara az első meccsen 11 perc alatt jutott el 11 pontig, nem túlzott tehát a mester, tényleg érzékeny veszteség volt ifjú bedobójának kiesése. A csarnokon túl még nem jutottam, viszont érdekelt, hogyan is néz ki egy valódi akadémia – amely nem csak nevében az, hanem ténylegesen ott is laknak, illetve közvetve ott is tanulnak a gyerekek. Amíg „idegenvezetőm” körbevitt, egy dolog rögtön szemet szúrt – mindegy, hogy ki jött szembe, játékos, vagy a személyzet valamelyik tagja, fiatal vagy idősebb, mindenki mosolyogva köszöntötte a másikat. Elcsépelt közhelynek hangozhat a „mint egy család” kifejezés, de ebben az esetben valahol közel lehet az igazsághoz.

Az étkező helyiségben éppen szülinapot ünnepelnek. Nem akarok zavarni, de az ajtón benézve felfedezni vélem a Szolnokról érkezett Kmézics Zoránt – ő feleségével, a PVSK-val bajnoki címet és kupát is nyerő, Euroliga Final Four-ba jutó Daliborka Vilipiccsel együtt tette át a székhelyét Baranyába. Földi Sándor szintén itt van, vele üdvözöljük egymást – igazi rutinrókáktól leshetik el a szakmát a fiatalok. Akadémia lévén nem hiányozhat a jól felszerelt tanulószoba, de a szórakozásra is jut idő – a csocsóasztalon túl az udvarban játékra hívnak a kosárpalánkok.

A csarnok következik, amely előtt nemrég avattak kopjafát Fűzy Ákos és Tapodi Péter emléke előtt tisztelegve. A pécsiek Fűzy Ákost ismerhették jobban, hiszen a városban nőtt fel, ott kosarazott, ott is vált kiváló edzővé, Rátgéber László jó barátjává.

A séta közben Larára terelődik a szó, végső soron ezért vagyok itt. Igazi kosarascsaládból származik, édesanyja mellett nagypapája is űzte ezt a csodás játékot – Varasdi János egészen 40 esztendős koráig játszott a PVSK-ban, most pedig az Akadémiánál dolgozik. Talán éppen ezért lehet az, hogy amikor arról érdeklődöm Laránál, milyen volt, amikor először behívták egy korosztályos válogatottba, nem emlékszik – annyira természetes, hogy minden a kosár körül forog, hogy az ilyen részletek elvesznek a sokaságban. Magát a válogatottságot nem teherként, sokkal inkább lehetőségként fogja fel – jobbá, többé válhat általa a pályán, és azon kívül is. Bár a szkopjei Eb után két hét pihenő járt volna neki, ő egy hét után már edzésre jelentkezett - nem akart kiesni a ritmusból, mondja. Tavaly, Litvánia után is ez volt a helyzet, ott is egy hét lett a rendelkezésre álló kettőből. Mint mondtam, minden a kosár körül forog.

A bejáratnál összefutunk Varasdi úrral, Lara egy öleléssel köszönti a nagypapát. Némi csevej után folytatjuk utunkat a csarnok belsejébe, ahol több kosárpálya mellett egy igen komoly konditerem is helyet kapott. Az egyik falon mezek lógnak, az Akadémia büszkeségeié, akik már bemutatkoztak a felnőtt mezőnyben - középen Kiss Virág meze van, ő egészen a felnőtt válogatottságig vitte, ott volt a nyári Eb-n Székely Norbert csapatában. Wentzel Nóra oszlopos tagja volt Völgyi Péter 18-as Eb-ezüstérmes alakulatának, ma pedig már kezdőjátékos a PEAC-Pécs csapatában. Nem kérdés, hogy hamarosan lesz egy Habling-mez is azon a falon, méghozzá előkelő helyen. Kérdésemre, miszerint van-e példaképe, egyből a nagypapát vágja rá.

Lara bár Pécsett nevelkedett, édesanyja munkája a fővárosba szólította őket, így két évet a Csatában húzott le. Az ottani tapasztalatok segítettek komplettebb játékossá válnia, de örömmel tért vissza Baranyába, ahol időközben felépült az Akadémia - kosarazni vágyó fiatalként jobb helyre nem is kerülhetett volna, véleménye szerint minden adott ahhoz, hogy csak és kizárólag a játékra koncentrálhassanak. Az eddig látottak alapján nem tudom megcáfolni ezt az állítást.

A szertár a következő állomás: itt katonás rendben sorakoznak a mezek, és kell is a rendezettség, hiszen naponta más-más szettet húznak fel az akadémisták. Minden napnak saját színe van, ha mondjuk a hétfőé a fekete, akkor az összes játékos - legyen fiú vagy lány - ilyen szerelést ölt. Több mint 200 mezről beszélünk, de Varasdi úr kézben tartja a dolgokat. Egyet kihajtogat, hogy megnézzem – a minőségre nem lehet panasz. A folyosón találkozunk Hartung Anitával és Sellei Dalmával, akik – minő meglepetés – mosolyogva köszöntenek. Rendkívül büszkék Larára, az eddig elért eredményeire, válogatott behívóira – a két fiatal edzőn látszik, hogy így is gondolják, nem csak illedelmességből mondják ezt.

Munkám során sokat vagyok 3x3-as válogatottak környezetében. Az egy teljesen más játék, mint a hagyományos 5-5 elleni, sokkal fizikálisabb, intenzívebb – ott nem lehet a sarokban „elbújni”, vagy dugdosni valakit védekezésben, a győzelemhez mindenkire szükség van. Egy rövid kérdezz-felekben kifejti Lara, hogy az 1-1 védését tartja a gyenge pontjának egyelőre, bár lépett előre ezen a téren. Érdeklődöm, követi-e az egy palánkra játszott verziót, érdekli-e a játék. Természetesen követi, sőt az esetleges válogatottságot firtató kérdésemre elismeri, valószínűleg nem mondana nemet, ha mondjuk Földi Attila, az U18-asok kapitánya hívná a jövőben. Harcosságát, küzdeni tudását és 1-1-eit emeli ki az erősségek között, ezek mindegyike kiemelten fontos a 3x3-ban. Bár magát a játékot igyekszik a lehetőségekhez képest a legtisztábban játszani, erre pedig nem feltétlenül az utcai verzió a legmegfelelőbb terep, valami azt súgja, hogy ebben a szakágban is megállná a helyét.

Ha már válogatottság: a nyári U16-os Eb-n kiszúrtam a kispad mögött Székely Norbertet. A felnőttek kapitánya megnézte a feltörekvő fiatalokat Szkopjében, érdeklődtem is nála, hogyan vélekedik Laráról.

- Kifejezetten a korát meghazudtolóan érett személyiség, és a játéka is olyan. Ő kerülhet a leggyorsabban szóba a felnőtt válogatottnál ebből a korosztályból. Még csak 16 éves, így ez még egy kicsit a távolabbi jövő - mindig azt szoktam mondani ezeknek a gyerekeknek, hogy már rég nem én leszek a kapitány, mikor ők még mindig válogatottak lesznek. Egy kimondottan intelligens, tehetséges gyerek, és nagyon nagy a bizonyítási vágy benne - ez mindig segít a kosárlabdázóvá válásban. Azt gondolom, nála az a legnagyobb kérdés, hogy megtalálják-e a pozícióját. Valahol a hármas és a négyes poszt között van, egyelőre nehéz megmondani. Meg kell találni az alapot, amire építeni lehet, és a modern kosárlabdában kell is – át kell tudnia játszani a posztok között, de kell, hogy legyen egy alap. Nagyon remélem, hogy ő hosszú távon is nagy értéke lesz a magyar kosárlabdának – kosaras családból jön, és elhivatottságot látok benne.

Az elhivatottság nem lehet kérdés. Kissé elkalandozunk, szóba kerül az NBA is, és érdekes dolgot figyelek meg. Legyen a téma akár Michael Jordan, akár Kevin Durant, akár LeBron James, az első dolog, ami Lara eszébe jut ezekről a játékosokról, az edzésmunka. Hogy micsoda melót tettek bele abba, hogy ilyenek legyenek. Nekem más jut eszembe először – Jordan esetében a minden ellenfelet maga alá gyűrő győzni akarás, versenyszellem, Durant esetében pedig a született tehetség. Mintha csak Charles Barkley-t idézném a régi TNT-s reklámból: papucsban, hátrakötött kézzel is ők a legjobbak.

Larát az edzésmunka fogta meg bennük. És ez talán így is van jól.

                                                                                                                                                                                                                                                          Lipóczki Balázs