Fáradtan, de nagyon boldogan érkezett tegnap este úgy 10 óra tájban a történelmet író, az Euroliga nagydöntőjébe magyar csapatként először bejutó Sopron Basket szakvezetője, Roberto Íniguez, valamint a nyerő triplát 1,2 másodperccel a meccs lefújása előtt beemelő Jelena Milovanovics a mérkőzést követő sajtótájékoztatóra.

A török Yakin Dogu 68-65-ös legyőzésével a döntőbe kerülő soproniak szerb kiválósága azt fejtegette, hogy bő három negyeden át az történt a pályán, amit csapata akart, de úgy a negyedik negyed közepétől nagyon "megálltak" támadásban. A török csapat megérezve az esélyt, fokozatosan felzárkózott, sőt fordított is, így lett kiélezett a végjáték. A tripláról annyit mondott, tudta, kevés idő van hátra, elemelte - szerencsére bement. Élete egyik legfontosabb dobása és egyben egyik legboldogabb napja volt. Kiemelte, ez a győzelem, a döntőbe jutás az ő számára nagyjából egyenértékű siker azzal, amikor hazája válogatottjával csaknem 3 éve Budapesten Európa-bajnok lett. A páyafutása negyedik Final Fourjában részt vevő 29 esztendős kosaras kiemelte: több jó csapatban játszott már, de ennyire egységes, szervezett összetartó együttesben még sosem - és ebben rejlk a Sopron ereje.

Roberto Íniguez azzal kezdte a mondandóját, hogy nagyon boldog és mérhetetlenül büszke a csapatára. A mérkőzés kapcsán azt fejtegette: várható volt, hogy bekövetkezik egy hullámvölgy, hiszen ezen a szinten elég szűk a rotációs lehetősége, ráadásul a Yakin Dogu játékosai fizikailag jóval erősebbek, mint az övéi, és bizony volt egy időszak a hajrában, amikor úgy tűnt, a Yakin Dogu "bedarálhatja" csapatát. Lányaiban azonban volt annyi lelkerő és szív, hogy ebben a nehéz helyzetben talpra álljon, és visszafordítsa a maga javára a találkozót.

Magával a Final Fourral kapcsolatban azt fejtegette: megnézte a Jekatyerinburg, a Kurszk és a Yakin Dogu keretét, és azt kérdezte: hogy kerültünk ide? A riválisok egyrészt tele vannak világsztárokkal, másrészt főleg fizikai adottságok terén jóval erősebbek, mint a Sopron kosaras hölgyei. Az immáron Euroliga döntős magyar bajnok szakvezetője így válaszolta meg az előbb említett, szinte saját magának feltett kérdést: - "Ez az ötödik Final Four, amelyen részt veszek edzőként. Mostani csapatom a legszorgalmasabb, legdolgosabb társaság, amellyel valaha is dolgoztam. Elképesztő, mennyit edzenek, dolgoznak, mint az állatok, hihetetlen, mint ahogy az is: mennyi szív és lélek van bennük. Nem én tolom őket előre, ők emelnek fel engem magukhoz."

A vasárnapi finálé kapcsán egy, a nemzetközi kosárlabda tornák döntőit évek óta látogató külföldi újságíró kolléga felvetette: hat éve, amikor Valencia-Rivas Ecopolis spanyol "házidöntő" volt az Euroligában, a Valenciát győzelemre vezető Íniguezzel szemben a másik csapat kispadján ugyanaz a Miguel Mendes volt, aki most a döntő másik résztvevőjének, a Jekatyerinburgnak a vezetőedzője. Akkor a finálé után Mendes tett egy olyan utalást, hogy megnézte volna, akkor mi a végeredmény, ha a két edző csapatot cserélt volna... Akkor ugyanis a Valencia volt a nagydöntő egyértelmű favoritja - ahogy most a Jekatyerinburg. Íniguez jót nevetett a hat évvel ezelőtti történeten, és azt mondta, nyilván kollégája nem volt boldog az elveszített döntő után, de amúgy egy nagyszerű edző, és emellett remek ember. Hozzátette, ahogy az elődöntő is megmutatta: egy meccsen bármi megtörténhet, áll csapatával a döntő elébe.

A két kiváló spanyol edző karrierjében egy magyar vonatkozású közös pontot is találhatunk: Honti Kata tagja volt a már említett, 2012-ben Euroligát nyert Íniguez vezette Valenciának, később pedig éveken át játszott Mendes keze alatt Spanyolországban, majd Olaszországban.


Foto - fiba.basketball