A női Euroliga 1958 óta létezik eredeti nevén Bajnokcsapatok Európa Kupájaként, az első idényt pedig a bolgár Slavia Szófia nyerte, miután a szovjet Dinamo Moszkvát oda-vissza legyőzte a döntőben. Az első közel 20 évet a szovjet TTT Riga uralta, hiszen az első 19 kiírásból 16-ban lett első a mai Lettország fővárosában lévő klub - a Slavia Szófia tudott győzni 1963-ban is, illetve a cseh Slavia Prága 1976-ban, a többi szezont 1977-ig bezárólag a Riga uralta. A TTT mind a mai napig rekorder zsinórban 12 BEK-győzelmével (1964-75) és összesen 18 sikerével is, miután 1981-ben és 1982-ben is megnyerte a sorozatot a legendás Uljana Szemjonova vezetésével.

A 70-es évek második felétől a 90-es évek első feléig az olasz klubok nagy korszakát éltük - a Vicenza 5, a Comense 2 alkalommal lett végső győztes, és az 1977-78-tól 1994-95-ig tartó 18 szezonból 11-szer a taljánok valamelyik csapata ülhetett fel a trónra. A következő 10 év leginkább a francia csapatokról, a Bourges-ról és a Valenciennes-ről szólt a szlovák Ruzomberok mellett, az elmúlt szűk másfél évtized meghatározó együttesei pedig a cseh (Brno, USK Praha), a török (Fenerbahce, Galatasaray), a spanyol (Halcon Avenia, Valencia) és leginkább az orosz (Jekatyerinburg, Szpartak Moszkva, Kurszk) együttesek voltak.

Az első számú női kupasorozat 1977-ben váltott először formátumot a finálét tekintve, ettől kezdve ugyanis egyetlen mérkőzésen dőlt el a végső győztes kiléte, míg a korábbiak során oda-visszavágós rendszerben döntötték el, mely gárda viheti haza az aranyérmet. 1992-ben változott újra a lebonyolítás, ekkortól beszélhetünk Final Fourról, 1996-tól kezdve pedig női Euroliga néven fut a megmérettetés. 2012 és 2014 között Final Eightet, azaz nyolcas döntőt rendeztek, 2015-ben viszont visszatért a sorozat a négyes döntős rendszerhez, és mint ismert, idén is ilyen formában kerül sor az érmes helyek eldöntésére.

Több magyar csapat is előkelő helyezéseket ért el akár a BEK, akár az Euroliga korszakot vizsgáljuk. 1963-ban az MTK a negyedik lett, hat évvel később pedig jött a mindmáig legnagyobb magyar siker a sorozatban: 1979-ben a BSE ezüstérmet szerzett, a döntőben a Crvena Zvezdától kapott ki 97-62-re. A BSE három évvel később épphogy lecsúszott a dobogóról, 1984-ben pedig a Tungsram is a negyedik pozícióban zárt. 17 évig nem jutott ilyen magasságokba magyar női együttes, majd a 2000-es évek elején jött a Pécs aranykorszaka - 2001-ben, a messinai négyes döntőben bronzérmet szerzett Rátgéber László csapata, 2004-ben hazai pályán megismételte ugyanezt (mindkétszer a cseh Gambrinus Brnót győzték le a bronzmeccsen Iványi Dalmáék), 2005-ben pedig a negyedik lett a mecsekaljai alakulat.

A Sopron első és mindmáig egyetlen Final Fourját 2009-ben vívta a spanyolországi Salamancán, amikor a negyedik helyen végzett, miután a helyi Halcon Avenida (85-78) és a Jekatyerinburg (80-56) is soknak bizonyult a Krivacsevics Tijana, Honti Kata, Eördögh Edit, Horti Dóra, Amber Holt, Kathleen Macleod és Székely-Horváth Zsuzsanna fémjelezte, Székely Norbert vezette együttes számára. Egy ember most is a Sopronnál játszik a 9 évvel ezelőtti keretből, méghozzá Jelena Milovanovics, aki akkor még 19 éves feltörekvő tehetség volt, most, 28 esztendősen viszont pályafutása csúcsán segítheti Roberto Iniguez csapatát - a szerb válogatott erőcsatár akkor két meccsen 26 percet, 7 pontot és 2.5 pattanót átlagolt.

A soproniak elődöntőbeli ellenfele csapatként természetesen semmilyen múlttal nem rendelkezik ezen a szinten (nemúgy a játékosai), hiszen ez a török Yakin Dogu Üniversitesi első idénye a női Euroligában, a másik ágon viszont más a helyzet. Az orosz belharcban a címvédő, 2015-ben többek között Milovanoviccsal a soraiban bronzig jutó Dinamo Kurszk és a női kosárlabdázás elmúlt évtizedének egyik, ha nem a legmeghatározóbb klubcsapata, a 2003-ban, 2013-ban és két éve végső győzelemig menetelő, egyébként az előző 10 kiírás minden négyes döntőjében részt vevő Jekatyerinburg csap majd össze.


Foto - fiba.basketball